3. E törvényt azután jogsértőnek ítélte az Alkotmánybíróság és a Strasbourgban működő nemzetközi fórum is. 2014 (!) első negyedében megnyílt a lehetőség a különadó címén levont/befizetett adó és kamatai visszaigénylésének elindítására.
4. 2014. április 18-án feladtam az igénylésem, melyhez csatoltam az MTV Zrt. által kiállított iratot a különadóról és a 2011. május 20-án könyvelt adóbevallásomat.
5. Egy hónappal később, május 21-én „Végzést” küld a NAV („mely ellen fellebbezésnek helye nincs”), hogy az ügyintézési határidőt 30 nappal meghosszabbítja. (Benne: „Az ügyintézési határidő 30 nap, mely legfeljebb 30 nappal hosszabbítható meg.”)
6. Június 20-án a Magyar és Társai Ügyvédi Iroda jelzi, hogy a hazai ügyintézésre szóló meghatalmazást elvállalnák. Az ügyintézés azonban már elindult, s – naivul – azt hittem, a NAV-ra is érvényesek a határidők Magyarországon.
7. Július 17-én azt írta a NAV: „tájékoztatjuk, hogy a 2014. április 18. napján előterjesztett kérelme az alábbiakra figyelemmel elbírálásra nem alkalmas. Abban az esetben, amennyiben a korábban bevallott és befizetett (levont) 98 százalékos különadó összegét kívánja a hivatal útján visszaigényelni, úgy erre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény előírásainak betartása mellett önellenőrzés kereté ben van lehetősége”. (Ehhez három hónap kellett. Mit kapnék én, ha olyan pontossággal tartanám be a határidőket, mint a NAV?!)
8. Könyvelő segítségét is igénybe véve elkészítettem a megkívánt „önkontrollt”: kitöltöttem az űrlapot és július 30-án beküldtem a NAV-ba.
9. A NAV augusztus 14-én kelt felszólítására szeptember 11-én meg kell jelennem a 2010-es időszakra vonatkozó összes irattal. (200 000 forinttal vagyok sújtható, ha nem tenném.)
10. Szeptember 14-én jegyzőkönyv születik arról, hogy 16-féle iratot átadtam, s azokat átvették. (Három adóellenőr van megnevezve az iratokban, mint akik az ellenőrzésemet végzik. Egy dolgozik velem, és időnként van még a saját asztalánál dolgozó másik –hol egy, hol két – személy is a szobában.)
11. Szeptember 11-én át kellett vennem egy „Megbízólevél” másolatát, mely szerint L. L. osztályvezető megbízza saját beosztott munkatársait, hogy végezzék el az ellenőrzésemre vonatkozó munkát. Ennek az iratnak a kelte: augusztus 14. Hátoldalán az ügyintézés határideje 30 nap. Ez meghosszabbítható, akkor 120. (A 120 napnyi határidő szeptember 14-hez képest december közepén járt le.)
12. Szeptember 25-én kelt levelében a NAV „Végzést” küld, mely szerint még kérik az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés igazolását. Négy nap múlva megkapják.
13. Október 16-án kelt levelében a NAV osztályvezetője értesít, hogy október 13-án „belföldi jogsegélykérelmet” adtak postára, s ez a válasz beérkezéséig meghosszabbítja az ügyintézést.
14. November 6-án a NAV értesít, hogy a fenti „jogsegély-ellenőrzés” október 28-án lejárt.
15. November 4-én kelt „Végzésében” az adóhatóság igazgatója meghosszabbítja a vizsgálat időtartamát 90 nappal.
16. December 11-én kelt egy újabb „Megbízólevél”, amit ugyancsak L. L. osztályvezető adott ki ugyanannak a három beosztottjának, mint augusztusban.
17. Ennek az újabb „Megbízólevélnek” a kópiáját 2015. január 13-án át kellett vennem, ezt aláírással igazolnom.
18. 2014. december 12-én kelt levelében a NAV értesít, hogy „Nyilatkozatot” kell kitöltenem és visszaküldenem. Ennek oka a 2010. évi XC. törvény 2014-es módosítása. (E módosítás alapján döntenek majd, hogy hány százalék „átalányadót” állapít meg a NAV – ahelyett, hogy a 98 százalékot visszaadnák, akár nominális értékében is!)
19. A „Nyilatkozatot”, hogy csak „jogszabály rendelkezése alapján” kapott jövedelmemet adóztatták meg 98 százalékkal, s hogy nincs külföldi, folyamatban lévő perem e tárgyban, még decemberben postára adtam. De a NAV csak január 6-án vette át. (Másokénál hosszabb volt a téli szünetük.)
20. 2015. január 9-én kelt egy „Jegyzőkönyv”, melynek aláírói a beosztott adóellenőrök: a „2014. szeptember 11-től 2015. január 9-ig végzett” ellenőrzésről szól, melléklete az osztályvezető, L. L. által aláírt „Vizsgálati program”, amelynek dátuma 2014. augusztus 14.
21. A január 16-án kelt „Záradékkal” együtt érkezett „Jegyzőkönyv” aláírója ugyanaz az L. L. Érdekes dátum az iratban: „Az ellenőrzés kezdő időpontja: 2015. január 13.”Melléklete az osztályvezető, L. L. által 2014. december 11-én keltezett „Vizsgálati program”. Fogalmazásban különleges az, ami a 3. oldalon, a „Bevezetésben” áll: „Önellenőrzésében különadó-kötelezettségét x Ft-tal csökkentette”. Dehogy „csökkentettem”, túl rendes állampolgárként befizettem időben! Azért kérem vissza, mert Strasbourgban és Magyarországon is úgy ítéltek, hogy visszajár! És természetesen eszem ágában sem volt „önellenőrizni”: ők utasítottak rá. Ami pedig a „közös megegyezést” illeti, erről azt állítja a jegyzőkönyv a 4. oldalon, hogy nem „jogszabály rendelkezése alapján” fizette ki az MTV a – 2010-es törvény szerint – különadóval sújtott végkielégítést. Ez abszurd! Czák Ferenc akkori kabinetfőnök és a cég illetékes pénzügyesei, mint említettem, kifejezetten rábeszéltek a „közös megegyezésre”, e nélkül – mint mondták – nem kaphatnék végkielégítést. Nekem amúgy még tetszett is volna, hogy az MTV akkor egyetlen még állásban ott dolgozó Kossuth-díjasát „csak” kirúgják. Négy és fél év múlva most megtudtam, hogy az MTV Zrt. „nem jogszabály rendelkezése alapján” fizetett végkielégítést a 42 évnyi szolgálat után? A végeredmény tehát az, hogy háromnegyed évnyi időhúzás után a NAV – bár elismeri, hogy viszsza kell fizetnie az összeg egy részét (nem az egészet!) – egy a „vizsgálat” időtartama alatt, az igény benyújtása után fél évvel meghozott, visszamenőleges törvénymódosításra hivatkozva az összeg háromnegyedét megtartja. Csak a lehető legkisebb összeg, a 98 százalék egynegyedére szóló visszafizetési kötelezettségüket ismeri el!
22. Megszületett a „Határozat” 2015. március 17-én. Postára adták 19-én, a január 15-én kelt „Jegyzőkönyv” után két hónappal. Gyakorlatilag a szövege szó szerint is ugyanaz. Az aláíró is L. L. osztályvezető. (A NAV a saját maga számára november 4-én 90 nappal meghosszabbított ügyintézést másfél hónappal túllépte.)
23. A „Határozat” egyrészt „megállapítja”, hogy a 2010-es évre már négy éve befizetett adóteher nem terhel. Másrészt „elrendeli”, hogy annak a már befizetett összegnek a 75 százaléka mint „átalányadó” terhel. Elrendeli a „Határozat” továbbá, hogy a maradék 25 százalékot a NAV visszautalja az adózó számára – amennyiben nem találnak valami okot arra, hogy mégse, mert akkor szó szerint: „visszatarthatja”.
24. A „Határozat közli”, hogy a jogerőre emelkedés időpontja a kézbesítéstől számított 30. munkanap. (Vagyis egy teljes év telik el az állampolgári beadványtól az –akármilyen – döntés hatályossá válásáig.)
25. A „Határozat” közli, hogy a befizetett 98 százalék adó általuk megítélten visszajáró egynegyedét a jogerőre emelkedés után 30 nap elteltével is ráérnek visszautalni. (Vagyis a NAV úgy döntött, hogy még egy újabb hónapig kívánja az – általa is – elismerten jogosulatlanul nála lévő pénzt és kamatait használni.)
26. Az eltelt több mint négy év és az ügyintézés 14 hónapja alatt sem jár az adózónak még a banki alapkamat sem, vagy bármilyen kárpótlás a jogtalanul elvett (befizettetett) pénzéért. Még annak azon része után sem, amelyről egy 4 évvel később megszületett törvénymódosítás után is elismerték, hogy befizettetése jogszerűtlenül történt meg, s visszajár.
27. A fellebbezésnek halasztó hatálya van, és a vitatott összeg minden 10 000 forintja után 400, legfeljebb 500 000 forint illeték az ára. (Tessék mondani, hova rohanjak, ha nagyon szeretnék ráfizetni erre az ügyre egy kicsit még?)
Végül pedig alapvető jogi, alkotmányossági és – persze – állampolgári kételyek, kérdések:
1. Ha elbukott a 2010-es törvény a 98 százalékos különadóról, mitől áll meg annak négy évvel későbbi módosítása? Ez ugyanúgy az adózót megillető pénzről rendelkezik, mint az, amely nem állt meg a hazai Alkotmánybíróság és Strasbourg előtt sem.
2. Mitől lesz, hogyan lehet egy 16 százalékos adókulccsal működő országban 25, 40 és 75 százalékos adókulcs, ráadásul a 2010-es adóévre 2014 szeptemberétől – utólag, törvényesen?
3. Hogyan lehetséges, hogy a NAV, vagyis az állami adóhatóság bármennyi ideig elhúzhat egy döntést, döntési mechanizmust, akár saját „végzésekben” megállapított időhúzásait is túllépve, egészen addig, amíg kitalál és keresztülvisz egy olyan törvénymódosítást, amellyel aztán megtartja a pénzt, közben pedig – részben – felülírja az eredeti, elkaszált törvényt megvizsgáló hazai és nemzetközi hatóságok által hozott megsemmisítő döntéseket?
4. Ha „határozatban” elismerik, hogy visszaadnak egy összeget, miért nem jár kamat az adózó elvett és használt, majd most – legalább töredékében – visszafizetésre kerülő pénze után?
5. Van-e mód reményleni, hogy ezt a 2014 őszén megteremtett újabb jogi helyzetet is megtámadja valaki, egy hozzáértő az Alkotmánybíróság előtt vagy/és Strasbourgban?
6. Van-e mód megkapni azt az összeget, amely 2014 tavaszán még úgy tűnt, hogy visszajár? S ha igen – mi a teendő? SEGÍTSÉÉÉÉG!
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
