Abdel több mint kétezer kilométert gyalogolt a szülővárosából, a gyakorlatilag már nem is létező Aleppóból, és azt mondta, Németországba szeretne menni. Mondtam neki, hogy elviszem a Jászaira. Ahogy haladtunk, kérdezgettem. Abdelt először a szerb rendőrök verték meg. Aztán a magyar rendőrök is. Ja és amilyen peches, már Karlovy Varynál járt, a német határhoz egészen közel, amikor elkapták a cseh rendőrök. Tippelj, azok megverték-e, vagy sem. Aztán visszaküldték, persze, Magyarországra, ahol újra megverték, majd bebaszták valami lyukba egy napra étlen-szomjan.
Még csak a Moszkván jártunk, de már négy verésről beszélt, és igazán nem tűnt kamugépnek. Ott megnyugtattam, hogy már csak tíz perc és család-újraegyesítés! A Mechwartig aztán csönd. Ott újra megkérdezte, „ten times?”, így. Válaszoltam, hogy „yes, ten minutes. Zehn Minuten”, ezt is mondtam neki, ha már Németországba készül. Sétáltunk tovább, mutattam neki a Várat, a Parlamentet, kicsit büszkén. Aztán elszégyelltem magam. Az ő Aleppója romhalmaz – hát mit érdekelné őt a Parlament? Jászai. Abdel mutogatni kezdett a Falk Miksa utcába, hasonló korú srác integetett vissza, körülötte még páran, több generáció. „My family! My family!", szabályosan kiabált, de nem kezdett el rohanni egyből, felém fordult, halkra váltott megint, „thank you, my friend, thank you!", kezdett hálálkodni. Úgy indult el, hogy közben végig a szemembe nézett, „thank you!", közben majdnem a villamos alá lépett. Én még olyan mosolyt soha. Se gyerektől, se öregtől, se nőtől, érted? Soha nem kaptam.
Pár másodpercig csak álltam ott, mint egy hülye, aztán már a hátának kiabáltam, amit mindig muszáj elmondanunk, hogy mindenképpen menjenek el a számukra kijelölt táborba, de szerintem azt már nem hallotta, csak rohant a többiek felé. Visszafelé a villamoson nem bírtam tovább, elbőgtem magam, pedig nem vagyok egy bőgős, ismersz. Hát, miattuk. A sorsuk miatt. Meg magunk miatt, a mi sorsunk miatt. Meg Aleppo miatt. A mosolyán túl lett még valamim: egy új csapatom a Bilbaó mellé. Ja, igen, mert Abdel, akárcsak én, megőrül a fociért. Kedvenc csapata a Galatasaray.
