Nem mulasztotta el Kövér László a Fidesz legutóbbi kongresszusán olyan tulajdonságokra figyelmeztetni párttársait, amelyekből soha nem elég. A tolerancia, a méltányosság, az önmérséklet nem tartozott közéjük, az óvatosság és a bizalmatlanság annál inkább. E kettő ötvözete éppen egy harmadik ismerős tulajdonság, az éberség, amely nem lankadhat, hiszen az ellenség felett aratott minden győzelem új veszélyforrás. Szóval azok a politikai széplelkek, akik azt hitték, hogy egy tönkrevert MSZP, valamint két, a parlamentben debütáló ellenzéki párt előcsalogat valamiféle nagyvonalúbb, hatalmát elegánsan gyakorló Fideszt, alaposan tévedtek.

Orbán Viktor a postai konzultációkon éli ki demokratikus hajlamait, „élőben” már régóta időfecsérlésnek tartja a számára nem rokonszenves emberekkel, szervezetekkel való eszmecserét. Sokan félreérthették azt az interjút is, amelyben arról beszélt, hogy az alkotmánnyal és a kétharmados törvényekkel a következő kormányoknak is kibetonozzák a mozgásterét – senki ne gondolja, hogy a következő kormányok megnevezés alatt nem a sajátjait értette.

Karácsony Gergely (LMP) fölismerte ezt, miközben gondolatkísérlete az ellenzék bizonyos témákban való összefogásáról inkább jajkiáltás, mint realitás. Az önkény jeleivel egy társadalom általában későn szembesül. Az unió, a nemzetközi szervezetek jelzései délibáb módjára enyésznek el az ország szabadságharcában – a világnak pedig több gondja van annál, mint hogy a figyelmeztetésekből szankciók legyenek.

A görcsös számonkérési vágy, a büntetőeljárások zökkenőmentessé tételére megtett lépések általános érvényű fenyegetettséget ébresztenek. Átellenben ott a másik fenyegetés, a Jobbik, és a Fidesz mellett az engedelmes KDNP. A többinek írmagja se maradjon, akár a korábbi partnereknek, akik maguk is sokat tettek politikai halálukért (FKGP, MDF).

Magyarország másik, jelenleg kisebbségben lévő arca, szellemi műhelyei, a nyilvánosság fórumai olyan állapotban vannak, hogy különösebb erőre sincs szükség elszigetelésükhöz, sőt kimúlásukhoz. Amíg a jobboldal ellenzékben módszeresen, tőkés partnereikkel és más pénzekkel intézményesítette birodalmát, a kormányon lévők már akkor is önmagukkal voltak elfoglalva, ad hoc módon finanszíroztak vagy büntettek, zacskós pénzek keltek útra, a „baloldal” vagyonosai pedig úgy tűntek el, mint a hajnali pára. Volt még bizonyos alku, paktum is a két nagy között az állami hirdetések elosztásában, (Class FM, illetve Neo) ezt azonban elsöpörte a kétharmad.

Az LMP most arra eszmélt, hogy itt korántsem elvek, célok versengéséről van szó, hanem arról, hogy bizonyos nézetek, világlátások a továbbiakban kiiktatandók. A hosszú távú hatalmi berendezkedés záloga, hogy a másik oldal és szellemi infrastruktúrája épüljön le. De úgy, hogy ne is lehessen újjászervezni. A Fidesz elleni politikai győzelem pedig még álomnak is merész legyen. Itt tartunk.

Vigaszként maradnak a történelmi példák, amelyek szerint hosszú távon mindig előbukkan egy új arc, egy új lehetőség. Rövid távon meg a Facebook. Hacsak Kína nem példa ebben is.