Biztosan a szombati békemenet volt a rendszerváltás óta az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb tüntetés. Biztosan jó oka volt az összes résztvevőnek arra, hogy kiálljon Orbán Viktor mellett. Biztosan bárki tudna ezer érvet felhozni amellett, hogy mennyivel jobb és könnyebb az élet Magyarországon, mióta Orbán a kormányos.

Ennek a kormánynak biztosan semmi felelőssége nincs abban, hogy történelmi mélypontra jutott a forint, vagy hogy majd' 450 forintba kerül egy liter benzin. Természetesen most válság van, 2008-ban biztosan nem volt. Az is magától értetődő, hogy Orbán csak a szenvedő fél. Az előtte regnáló kormányok tehetnek mindenről. Orbán csak megpróbálja rendbehozni azt, amit tönkretettek az "elmúltnyócévben". Ami már kilenc és fél.

Ezt Európának is tudnia kell. Tudnia kell, hogyha így folytatja, seperc alatt Magyarország nélkül kell kezelnie ezt a válságot, aminek, mint tudjuk, beláthatatlan következményei lennének a nyugati társadalmakra nézve. És persze mi nem hagyjuk magunkat, főleg nem akkor, amikor európai liberálisok és szociáldemokraták kritizálják a magyar miniszterelnököt.

Nem, nem Magyarországot támadják, nem is a magyarságot, de még csak nem is a Fideszt. Csupán annak jelenlegi politikáját. Van különbség. Hogy emiatt "Nem leszünk gyarmat" feliratú transzparenssel kellene menetelni? Biztosan...

Azt azonban el kell ismerni: a Békemenet elérte célját. Megmutatta, hogy még mindig tömegek állnak Orbán mellett még akkor is, ha saját bőrükön érzik, valami nagyon nincs rendben. A tüntetés eredményeképpen pedig Európa ismét ránk figyel. Egy olyan demokráciára, amelyben százezren menetelnek a vezér mellett, annak festett arcképét hordozva...

Akkor viszont, mikor a Békemeneten részt vevők között vannak, akik a Szovjetunióhoz hasonlítják az Európai Uniót, mindenképpen meg kell jegyezni: vannak még sokan, akik most is az európai közösséghez akarnak tartozni. Függetlenül attól, hogy hívják Magyarország miniszterelnökét.