A birtokpolitika (tehát, hogy mekkorák legyenek a gazdaságok és milyen struktúrában) ennek egy eszköze. Az a nyugat-európai tapasztalat, hogy a legnagyobb foglalkoztató hatással a kis- és közepes gazdaságok bírnak (50-200 hektár), ilyenekkel tartható fenn a legtöbb munkahely. Nem azért, mert mindenki vállalkozó akar lenni, hanem mert a kis- és közepes gazdaságoknál tud megvalósulni a leginkább a társadalmi igazságosság, tehát ott oszlanak el legegyenletesebben, legigazságosabban a jövedelmek. Ennek is egyik legjobb formája az önfoglalkoztató, önfenntartó családi gazdaság.
Tessék bátran megnézni, amit idáig képviseltem: helyi foglalkoztatás, minél nagyobb jövedelemmel az ágazatban dolgozóknak. Én igazán tudom, hogy ha az emberek jelentős részét megkérdezzük vidéken, mit szeretnének: 50 hektár állami földet 20 évre bérbe, vagy 300 ezres nettó fizetéssel stabil munkahelyet 10 évre. Tíz emberből nyolc-kilenc az utóbbit választaná.
Azonban a gond az, hogy a jelenlegi nagygazdaságaink túlnyomó többsége nem ilyen jövedelmeket biztosít, amellett, hogy alacsony foglalkoztatással dolgozik. Több száz hektáronként foglalkoztatnak egy főt, ami azt jelenti, hogy rendkívül rossz hatékonysággal hasznosítják országunk természeti erőforrásait. Vannak agrárágazatok, amelyek már 1-2 hektáronként képesek eltartani egy családot, és vannak pl. külterjes legeltetésre alkalmas gyepek, amelyek 100 hektáronként sem. Épp ezért a birtokpolitika legfontosabb minőségi indikátora nem a méret, hanem hogy hány főt képes foglalkoztatni hektáronként az adott lehetőségek (és termőképesség) mellett. Ez szinte (leegyszerűsítve) egy foglalkoztatott fő/aranykorona arány, ahol a minél kevesebb aranykoronán foglalkoztatott alkalmazott a jó, a támogatandó.
Persze Uj Péternek igaza van abban, hogy a kisbirtokrendszer nem záloga a vidéki jólétnek. Persze, hogy nem. Persze, hogy Mugabe nem tudott eredményt elérni, mert ha a három legfontosabb szabályozó tényező nem áll az ügy mellé (adópolitika, támogatáspolitika, jogszabályi környezet), akkor esélye nincs a családi gazdaságok önfenntartó gazdálkodási lehetőségeinek. De hazánk esetében arról van szó, hogy itt van egy halom pénz az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapban és részben még a strukturális alapokban is, amiből térkövezgetünk és falusi szökőkutakat csinálunk, miközben ez az, ami arra lenne, hogy az önfenntartóbb gazdálkodói rendszert létrehozzuk, és arra helyi ipart építsünk, és gazdasági függetlenséget (értsd: fenntarthatóságot) teremtsünk. A föld megműveléséhez szükséges gépek előállításával, a megtermelt javak feldolgozási eszközeinek előállításával és az egyéb jövedelemtermelési lehetőségekkel együtt.
Miért totális csőd a Fidesz termőföld-pályázati rendszere? Nem, nem csak azért, mert a haveroknak adták oda a földeket! Kit érdekelne, hogy a kedvezményezettek milyen pártszimpátiával rendelkeznek, ha a helyi közösségek épülését szolgálnák, és jó fizetésekkel vennének fel embereket az elnyert földjeikre? A csőd az, hogy a kormányzat azt állítja, megtízszerezték a bérlők mennyiségét, de ebből nem lett az adott állami földeken megtízszereződött foglalkoztatás. A gond az, hogy az 50-60 helyi lakosnak munkát adó nagyobb gazdaságokat szétverték a bérleti jogok felmondásával, és az ottani 500 hektáros egy bérlőből lett ugyan 10 új őstermelő/vállalkozó bérlő, de az 50 munkahely elszállt, mert az új gazdálkodók csak növelték a gazdaságukat, de foglalkoztatásnövelés nélkül. Vagy épp bérmunkával megműveltették a földet, de mindez túlnyomó többségében nem járult hozzá a helyiek megélhetéséhez, új munkahelyek létrehozásához.
Az LMP számára a birtokpolitika nem cél, hanem egy eszköz a nagyobb foglalkoztatáshoz, a jobb vidéki megélhetéshez. Bennünket mintaként nem érdekel az amerikai példa meg az afrikai és a dél-amerikai, ahogy egy halommás sem,mert megvan a víziónk egy olyan Magyarországról, amely végre a fenntarthatóság útjára lép, tanulva a sok-sok példa negatív tapasztalataiból. Ehhez olyan birtokpolitika kell, ahol a termelés alapját adó természeti erőforrások a lehető legbővebben tudnak javakat előállítani, és a lehető legjobb megélhetést adják a lehető legtöbb helyinek.
Az LMP ezt képviseli, az én célom pedig az, hogy megmutassam: kormányokon átívelően rossz irányba megy a vidékpolitika, és a probléma megoldásának egyik legfontosabb eszköze a bölcsebb birtokpolitika lehet.
A szerző az LMP országgyűlési képviselője
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
