A bajor és a német zászlók között olasz, francia, török lobogók lobogtak. Néhány tábla felirata: „München sokszínű”, „Az vagyok, ami vagyok: keresztény, zsidó, bennszülött, menekült”, „Nemzeti, faji, vallási toleranciát”. Hiányoztak az ilyen események elkerülhetetlen résztvevői, a kolbászsütők, üdítőárusok, giccskereskedők. Egy idős, bajor nemzeti viseletbe öltözött bácsit láttam, aki bőröndjéből gyertyát osztogatott – ingyen. Este fél nyolckor zárt össze a lánc negyed órára. Beszédek nem voltak. Csak csend. A városháza előtt Dieter Reiter főpolgármester ennyit mondott: „Ez ma a tolerancia és egymás megbecsülésének csendes jele”. Az Iszlám Fórum előtt az imám arabul mondta el a Miatyánkot, a zsinagógánál a rabbi héberül olvasott fel a Tórából.
Teljes csend persze nem volt. Mintegy háromszáz Pegida-tag skandálta percekig néhány száz méterre a városháza előtti tértől, hogy „Hazaárulók”, „Végetek van, itt a Pegida”, „Éljen a dzsihád”, „Hazugsajtó”, „Zsidósajtó”. (A két utolsó a nácik jelszava volt.) A rendőrség eltávolította őket.
A Pegida (Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlámosítása Ellen) tavaly októberben alakult. Központja Drezda. Hivatalos programja szerint küzd Európa iszlámosítása, a bevándorlók ellen. Hétfői séták elnevezéssel mostanáig sikeres tüntetéseket szervezett mindenekelőtt az egykori NDK-s tartományokban 15-25 ezer résztvevővel. (A „séták” elnevezés „bitorlása megcsúfolása a kommunista rendszer megbuktatásában fontos szerepet játszó, ezen a néven világhírűvé vált 1989-es lipcsei tüntetéseknek” – mondta Joachim Gauck államelnök, a rendszerváltó tüntetések egyik akkori szervezője.)
A Pegida tüntetésein vittek horogkeresztes zászlót is, rajta a Charlie Hebdo-gyilkosságok után fekete gyászszalaggal. A tüntetők száma fokozatosan csökkent, az ellentüntetőké nőtt. A Pegida támogatói szélsőjobboldali körökből kerülnek ki. Közös vonások a nacionalizmus, antiszemitizmus, EU- és NATO-ellenesség. A mozgalom alapítójáról és főszervezőjéről kiderült, hogy többszörösen büntetett előéletű. Legutóbb Hitler-jelmezben pózolt kamerák előtt. Lemondott, kivált a mozgalomból, és új párt alakítását jelentette be a tíztagú elnökségből hat. Egyelőre azok vezetik a pártot, akik megmaradtak. Újabb tüntetést nem jelentettek be.
Valamennyi parlamenti párt elítélte a Pegidát. Angela Merkel kancellár „csirkefogóknak” nevezte a vezetőit, akik „gyűlöletet hordoznak szívükben”. Steinmeier szociáldemokrata külügyminiszter „Németország szégyenének” tekinti a mozgalmat. Vita csak azon folyik, hogy a demokratikus pártok leüljenek-e tárgyalni a Pegidával. Sigmar Gabriel szociáldemokrata pártelnök, alkancellár kijelentette, hogy az „emberekkel beszélni kell”. Elment egy rendezvényükre, beült a nyolcadik sorba, de nem álltak szóba vele.
Általános vélemény szerint, amilyen hirtelen feltűnt a mozgalom, olyan gyorsan el is tűnik majd. Ez vágyálom. A Pegida mögött máris ott van egy szervezett párt, az Alternatíva Németországért (AfD), amely szívesen ad helyet nacionalista, fajgyűlölő, antiszemita nézetek képviselőinek. (Programjában szerepel az EU-ból, a NATO-ból, az euróövezetből való kilépés, a német határok lezárása a menekültek előtt.) Az AfD nem került be a Bundestagba, de tagja a szászországi tartományi parlamentnek, és vannak képviselői az Európai Parlamentben is. Továbbá azért sem hiszek a Pegida gyors eltűnésében, mert a tüntetésein is részt vevő tízezrek azt mutatják, hogy ezeknek a nézeteknek van komoly támogatottságuk a társadalomban. Megfigyelők szerint az AfD hamarosan bekerül három további keletnémet tartomány parlamentjébe és a következő országos választások után a Bundestagba is.
A Pegida és az AfD is az egykori NDK tartományaiban honos. Innen származnak, itt vertek gyökeret. Az újraegyesítés után itt erősödött meg a nyugati tartományokban jószerével eltűnt neonáci NPD. És itt van a legtöbb választója annak a Balpártnak is, amelynek parlamenti frakcióvezetője az a Gregor Gysi, aki röviddel ezelőtt kijelentette: „Az NDK jogállam volt, hiszen voltak törvényei”. Felmerül a kérdés, hogy egy ország azonos történelmi és kulturális múlttal rendelkező népének gondolkodása, felfogása hogyan térhet el ma annyira egymásétól, mint a Németország keleti és nyugati felében élőké. Társadalomtudósok a diktatúra és a liberális demokrácia emberi karakterre, mentalitásra gyakorolt hatása közti különbségben látják az okot. Szerintük negyven év diktatúra generációkon át rányomja bélyegét az emberek gondolkodására akkor is, ha már demokráciában élnek. (Nem ártana nekünk sem elgondolkodni ezen.)
A Pegida és az AfD gondolkodásának egyik fő vonása a másság gyűlölete. Gyűlölik a bevándorlókat, mert más Istent imádnak, más kultúrkörből származnak, más nyelvet beszélnek. Nem veszik figyelembe, hogy döntő többségük beilleszkedett, reggel dolgozni megy, adót fizet, hozzájárul a társadalmi jólét növeléséhez. A jobboldali pártok, mozgalmak eltúlozzák az idegen származásúak arányát. A befogadó ország lakóinak kisebbségbe szorulásával, a kereszténység iszlámosításával fenyegetnek.
Az Ipsos kimutatása szerint a német közhit az, hogy a lakosság 23 százaléka menekült. A valós szám 13 százalék. Hasonló a helyzet más európai országokban is. A német közvélemény szerint a lakosság 19 százaléka mohamedán. Valójában öt. A tekintélyes washingtoni Pew Reseach Center előrejelzése szerint az EU-országokban 2030-ig mintegy 2,5 százalékkal nő a bevándorlók száma. Idegen túlsúlyról, iszlámosodásról szó sincs.
A mássággal szembeni magatartást szociológusok szerint a rossz lelkiismeret, gyakran pedig a kisebbrendűségi érzés is magyarázza. Szívesen beszélünk keresztény Európáról, pedig tudjuk, hogy a magukat katolikusnak, evangélikusnak valló keresztényeknek csak 8-9 százaléka tartja be vallása előírásait. (Nálunk ennél is kevesebb.) A szekularizált európaiak értetlenséggel veszik tudomásul, hogy vannak, akik komolyan veszik vallásukat, és Mekka felé fordulva naponta ötször leterítik az imaszőnyeget. Az európai törzslakosság hajlamos arra, hogy a bevándorlókban csak a munkaerőt lássa, és figyelmen kívül hagyja az adófizető, hívő embert. Az európaiak nagy része a kultúrát, az identitást, a hazát a kultúrharc eszközének tekinti, amelyet mindenáron meg kell védeni az idegenekkel szemben.
Az idegenekkel, menekültekkel szembeni fellépés szerte Európában erősödik. Franciaországban egy parlamenti mandátumért folyó időközi választáson két hete 33 százalékkal nyert a szélsőjobboldali Front National jelöltje. Ez a menekültek befogadását ellenző, antiszemita, oroszbarát párt szerezte a legtöbb szavazatot (27 százalékot) az EP-választáson. Népszerűsége a Charlie Hebdo-gyilkosságok után tovább nőtt.
Az EU-tagállamok között Magyarországon a legerősebb a jobboldal. A nyugati demokratikus normákat tagadó, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz után a szélsőjobboldali, nyíltan antiszemita, nacionalista, EU-és NATO-ellenes Jobbik a második legerősebb párt. A kontinensen nálunk van uralmon az egyetlen olyan kormány, amely nyíltan bevándorlásellenes. Orbán Viktor Párizsban ország-világ előtt kijelentette, hogy „nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget magunk között”. Orbán legjobb tanítványa, a jobbikos Vona Gábor már egész Európa nevében beszélt és követelte, hogy tegyék ki „A kontinens megtelt” táblát. Ne felejtsük, ezt olyan, magukat kereszténynek hirdető politikusok mondják, akiknek a vallása a felebaráti szeretetre, a szegények megsegítésére alapul.
Nem. Európát valójában nem az iszlám, hanem a szélsőséges idegengyűlölet, a nacionalista, antiszemita jobboldali pártok fenyegetik.
A szerző müncheni újságíró
*
Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában
