Horthy taktikai okokból megígérte ugyan nyugati támogatóinak, hogy a Tanácsköztársaság után demokratikus választások lesznek, de nem gondolta komolyan. Amikor az állampolgárok túlnyomó többségét 1919 után 1922-ben is megfosztottátok a titkos és szabad választások lehetőségétől, Horthy megerősítette: „A nép zöme alkalmatlan arra, hogy helyesen hasznosítsa a választójogot”; „az úr (...) hivatva van elmaradt faját nevelni, tanítani, istápolni”, s „a falu józan népe nem akar illetéktelenül nagy befolyást az ország kormányzására”.
Tisza István, Bethlen István ugyanígy vélekedett. Tisza az általános és titkos választójog elleni harc főhőse 1918 előtt, Bethlen 1919 után. Kik az Orbán-kurzus példaképei? Tisza és Bethlen. Kik a főördögök? A ’18-asok, akik a szabad választásokat törvénybe iktatták.
|
Horthy szerint a nép alkalmatlan
Reprodukció / MTI |
Tájékozottság, távlatos gondolkodás, a manipuláció elleni vértezettség. Ezektől lesz valaki alkalmassá vezetői megválasztására. Mindenki, akinek módjában és szándékában áll kisajátítani a hatalmat, hivatkozhat rá, hogy „a nép” nagyrészt nem ilyen egyedekből áll. És még kevésbé fog a hatalom kisajátítása után, mivel a tájékoztatásának és a szocializációjának az eszközei a kisajátító kezében lesznek, a választóképesség pedig valóságos választások híján funkciótlan, frusztráló és önveszélyes, üldözött képesség lesz.
„A nép” sokkal kiszolgáltatottabb lesz és rosszabbul jár, mintha maga cserélgetné rosszul, de sosem egyöntetűen megválasztott vezetőit, s józan ésszel remélhető, hogy történelmi távlatban a tapasztalatok halmozódása, a különböző nézetek folyamatos, versengő jelenléte, ütközése, a pluralista közbeszéd szocializáló ereje javítja a választóképességet.
Az Orbán-kurzus alatt az ország leggazdagabb rétege nyerte a legtöbbet – más lényegében nem is nyert –, és a legszegényebbektől s az alsó középosztálytól vették el a legtöbbet.
Így állították be a lehető legtudatosabban, legkövetkezetesebben és legembertelenebbül az adórendszert, a juttatásokat és persze a „rezsicsökkentést” is. Az iskolareform a legalul lévők elszigetelésével, a tankötelezettség leszállításával, a közismeretektől radikálisan megfosztott szakképzés zsákutcájának kiszélesítésével úgyszintén a legtudatosabban szolgálja a célt: minél távolabbra tolni egymástól az úri elitet és a plebszet.
Fölül lesznek a tudatos választók, akik azért pártolják a kurzust, mert ebben érvényesíthetik és fokozhatják maximálisan előnyeiket. Az alul lévők pedig látják, hogy az előbbieken múlik minden, az ő kedvükben kell járni, ők tudnak adni és elvenni. A plebszet benn kell tartani vagy vissza kell zárni abba a szűk látókörbe, melyben elég lesz nekik az a morzsa, amit a „rezsicsökkentésből” kapnak.
Ez így csak egy kiüresített, minden tartalomtól megfosztott antikampányban működik, amiből kivonták a választások érdemét és értelmét, a közügyek vitatását, a nézetek szembesítését. Nem kell és nem szabad többet tenni, mint a világ rendjeként rögzíteni: Orbán Viktor az ország miniszterelnöke. Ne foglalkozz vele, hogy mit tesz, csak tudd, hogy az, hogy úgy lesz jó, mert úgy kell lennie.
