Elképzelhető, hogy hosszú per lesz, lehet, hogy rövid alku, de nem csodálkoznék azon sem, ha a száműzött barát csupán zavaró repülést hajtott volna végre, vagy inkább modellbemutatót: így megy ez mostanában. Csakhogy én unom már a korábbi példák folytonos előrángatását. Az pedig még jobban idegesít, amikor a rezsim szószólója arra hivatkozik, hogy hasonló módszerekkel zajlott ez régebben is.
Unom, ahogy az új undokok folyton régi, meghaladni remélt silány gazságokkal takaróznak. Igen, a TV2 eredendően bűnben fogant, de attól még idővel megemberesedhetett volna. Csakhogy puhány lett, s mint mutatja – játékszer. Lehet a történetet úgy értelmezni, hogy az oligarchák játékszere, csakhogy ennél súlyosabb a helyzet: itt nem pusztán két vagyon szkanderezik, hanem a politikai hatalom által kegyvesztett és az új kegyelt ütközik, miközben a rezsim úgy tesz, mintha köze sem volna az egészhez.
Az egyiket (akire évekig szemérmetlenül szórta a milliárdokat) durván fojtogatja, a másikat mindenféle gátlás, körültekintés nélkül ezerrel támogatja. Pőrén, mezítelen arroganciával. Hogy milyen viszonyokat, kiszolgálói rendszert, emelkedettebben fogalmazva súlyokat-ellensúlyokat feltételez ez a közeg és miféle társadalmi torzulásoknak nyújt oltalmat – írtak róla elegen. Arról is, hogy Vajna kezében a TV2 minden bizonnyal agyonszponzorált aranybánya lesz, Fonyónál kockázatos üzleti vállalkozás, s messze nem a hozzáértés különbözősége miatt.
Ott tartunk, hogy ma már ezt a függést, kitartottságot, vagy adott esetben kitaszítottságot, lassacskán mindenki természetesnek veszi: így megy ez mostanában… Mert ugye másutt sincsenek laboratóriumi állapotok. De vegyük már észre a nagyságrendi, mélység- és módszerbeli differenciát, mert az esetek, amelyekkel környezetünkben napról napra találkozunk, nem európaiak, ha szabad még ilyen párhuzamra vetemedni.
Vagy igen? Az, hogy az RTL topmenedzsere távozása után nem egészen egy évvel bevállalja a konkurens, általa agyongyepált televízió vezetését, szintén meglepő. Ennek előtte állítólag széltében-hoszszában híresztelte, hogy Andy Vajnával soha nem enged a szirénhangoknak. Természetesen kevésbé a rendszer szívta be őt, mint inkább a bosszúvágy, akárhogy is cáfolja. De halálos nyugalommal emeli magasba a karját, hogy a tulajdonosi vita nem az ő asztala.
Ám ha van valaki, aki tudja, hogyan is működik ellenfelével szemben a kormányzat – ő megtapasztalta. Ebben a közegben fölösleges azon lamentálni, hogy lakájtévé lesz-e a TV2. Amikor kell, az lesz.
