A rendszerváltás óta megtartott választásokon a magyarok egy kivétellel mindig megvonták a bizalmat a kormányzó erőktől. Amikor nem, az csak arra volt jó, hogy újabb négy év után kétharmados, jószerével totális hatalomhoz juttassák e mostani kormányt. Ezzel, ha nem is forradalmi, de hatalmas lehetőséget adtak a Fidesznek arra, hogy megmutassa, tanult-e saját és a többiek kormányzásának hibáiból.
Nem tanult. De nem az a legnagyobb baj, hogy rosszul kormányzott. A választás tétje ennél sokkal nagyobb: Orbán Viktor és a Fidesz hatalomgyakorlási és -megtartási módszereit kell elutasítani azért, hogy a magyar demokrácia ne sérüljön tovább. A Fidesz kormányon tartásával erkölcsi felhatalmazást kapna Orbán hatalmi rendszere, amelynek központjában az áll, hogy saját uralmát bebetonozza.
A politikai váltógazdaságok sajátossága, hogy bukott pártok újra kormányra kerülhetnek, ha bizonyítják, hogy tanultak a hibáikból, megújultak, megtisztultak, újra érdemesek a szavazatainkra. Ha erre a baloldali erők képesek lettek volna, most nem a rejtőzködő szavazókban kellene bízniuk. Jelenleg azonban az összes – és nem kevés – fogyatékosságával együtt mégis ez az ellenzéki szövetség kínálja az egyetlen lehetőséget a kormányváltásra. Ám ha valóban kormányváltókká válnak, annak nem ellenzéki tevékenységük, inkább a változás elementáris igénye lesz az oka. Aki elutasítja Orbánt, de még kevesli a baloldalt, és olyan pártra akar szavazni, amelynek van esélye a parlamentbe jutni, az dönthet az LMP mellett. Ez a szavazat azonban kis valószínűséggel hozza közelebb a szükséges kormányváltást.
