Ráadásul mire megkapta, kétkörömnyi jégdarab úszkált csupán az ital felszínén, ami arra engedett következtetni, hogy nem az elkészítés, hanem a felszolgálás szenvedett késedelmet. A terasz különben tök üres volt, a könyökölés pillanatában úgy tizenkét óránál elszaladt egy ördögszekér is.
– A vesztébe rohan ez az ország – csóválta a fejét Mr. Bateman, és akkor beállt a csönd, mert mindhárman elképzeltük, ahogy lassított felvételben rohan az ország, közben lobog a haja, majd átszakítja a vesztét jelző célszalagot, mely célszalag mögött szabad szemmel is jól láthatóan illiberális szakadék tátong.
– Mit tehetnénk? – kérdeztem végül, megtörve a csöndet, bánatosan.
– Kössünk az ország farkára nyulat, és küldjünk utána vadászkutyát? – vázoltam kérdőleg a kormánypárti forgatókönyvet.
– Elindulhatunk a választásokon – vetette fel Mr. Bateman, ami még így, napszúrás előtt közvetlenül is képtelenségnek tetszett. De kifejtette.
– Tudjátok, mi az a generáció vagyunk, amelyik még éppen élt pár évet az MSZMP alatt, csak azt hittük, hogy ez egy dizájnerdrog rövidítése: jópofa kivégzések, Vadász csoki, felvonulás, Népfront-folyóiratkötegek a nagypapa kinyitható lócájában, Szabó László a Kék Fényben meg a Népszabadságban, az első McDonald’s a Régiposta utcában, ahol Grósz Károly állítólag késsel-villával ette a Big Macet. Amikor ez megbukott, kivontak belőle egy M-alkaloidát, s bár az új vegyület nem tűnt túl életképesnek, visszaszerezte pozícióját. Mára viszont újra csak az egykori szipusok tolják a Blaha Lujza téri aluljáróban. A Fidesz erősen pszichoaktív, amióta rendesen felütötték egy kis KDNP-s GHB-val, rajta maradt az ország – ezzel kell felvennünk a versenyt. Az MDMA nevet javaslom. Lehetnénk esetleg LSD. Hogy legyenek vízióink. Nagyszabásúak. Színesek. Hm? – zárta elégedetten és várakozóan Mr. Bateman.
– Vagy kérhetünk még jeget – válaszolta nyugtatólag Mr. Thompson, és intett a még mindig ijedt pincérnek, aki hamarosan hozta is a csillogó kockákkal teli poharat. Talán még bele sem köpött előzőleg. Thompson, most már szelíden, megfogta a távozó pincér karját: – Jegyezd meg fiam: hol jég, ott szeretet; hol szeretet, ott béke; hol béke, ott áldás; hol áldás, ott Isten. Hol Isten, ott liberális demokráciára szükség nincsen.
