galéria megtekintése

A tenger mélyén

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 18. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Szörnyű pillanatokat élnek át mostanában a Líbiai- és Szicíliai-tenger vidékének azon lakói, akik szívesen sétálnak a parton. Pár nap alatt félezer holttesttet vethettek ki a hullámok. Ennyi vízbefúlóról tudunk. A korpuszok között ráadásul sok a gyerek. Akik alig éltek még, nem tehetnek és nem döntöttek semmiről. Nem ők vállalták a kockázatot. Hanem értük vállalták a szüleik. Hogy nagyobb biztonságban éljenek, emberibb életet, mint ők.

Akik ürügyet keresnek rá, hogy ezeket a halottakat lesöpörjék a kellemetlenkedő lelkiismeretükről, találnak. A sok millió ember közül, aki az ősidőktől napjainkig gyilkol máshitűeket, a menekültek hajójára is jutott néhány. Ezek bűnét lehet kivetíteni menekültek millióira. Például a gyerekekre. Hátha gyilkossá cseperedtek volna, ha meg nem fulladnak. Pár héttel ezelőtt idéztem ezen az oldalon a francia Emmaus szervezet jelentéséből, hogy „2014-ben halt meg a legtöbb menekült világszerte... mintegy ötezren vesztették életüket a tengeren, a sivatagban vagy a távoli hegyekben.”

Ahogy ez a tavasz a Földközi tengeren elkezdődött, van esély az újabb rekordra. „Nincs más szentség, mint a nemzeti érdek”, mondta a „nemzeti erők” legjobb emlékezetében őrzött Csurka István, és mondják utána sokan.Mondanak ilyesmit mindenféle nyelven, nációban. Nos, ha ez így van, akkor annál jobb, minél többen fulladnak a tengerbe. Hiszen az emberélet egyetemes és érték. Túl van nemzeten és érdeken. Ha nem számít, ami azon túl van, akkor nem számít ez sem.

 

Ha az áldozatok és a túlélők nem tartoznak hozzánk, a túlélő menekültekkel járó gondok és terhek pedig érinthetik a nemzetünket, akkor csak az lehet a „nemzeti érdek”, hogy minél kevesebben érjék el partjainkat. Több halál, nagyobb kockázat. S minél nagyobb, annál kevesebben vállalják. Dupla haszon. A csurkoid gondolatmenetek minden nemzet esetében ezt az eredményt adják. Hogy a tengeri halál nem a mi esetünk, csupán földrajzi és történelmi esetlegesség.

De szárazföldi menekültek esetében sem érdekes a „nemzeti érdek” kizárólagossága esetén, hogy nekik mint embertársainknak mi rosszabb, s mi kevésbé. S hogy egyetemes értékek, erkölcsi, etikai elvek mit diktálnak. Miért is gondolna bárki mást a felénk tartók életéről és haláláról, mint a többiekéről, akik nem tartanak felénk? Az ötvenmillió menekült túlnyomó részéről, aki a saját hazájában vagy a szomszédos, nyomorgó országokban bujdosik, s nincs kisebb esélye a halálra, mint a tengeren?

Sőt. Vagy azokról, akik nem mozdulnak, csak élik emberhez méltatlan körülmények között az életüket, kiszolgáltatva erőszaknak, gyilkosoknak, éhségnek, háborúnak? A részérdekek szentsége biztosítja a brutális egyetemes egyenlőtlenséget. Ebből hatalmas tolóerő lesz amott, s nem kisebb szívóerő emitt. Ezek összeadódnak. S ezzel az óriási összerővel csak a végletes kegyetlenséget és embertelenséget lehet ideig-óráig szembeállítani. Vagy egészen másképp kell a glóbusz nagy bajairól gondolkodni. Globálisan.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.