Szörnyű pillanatokat élnek át mostanában a Líbiai- és Szicíliai-tenger vidékének azon lakói, akik szívesen sétálnak a parton. Pár nap alatt félezer holttesttet vethettek ki a hullámok. Ennyi vízbefúlóról tudunk. A korpuszok között ráadásul sok a gyerek. Akik alig éltek még, nem tehetnek és nem döntöttek semmiről. Nem ők vállalták a kockázatot. Hanem értük vállalták a szüleik. Hogy nagyobb biztonságban éljenek, emberibb életet, mint ők.
Akik ürügyet keresnek rá, hogy ezeket a halottakat lesöpörjék a kellemetlenkedő lelkiismeretükről, találnak. A sok millió ember közül, aki az ősidőktől napjainkig gyilkol máshitűeket, a menekültek hajójára is jutott néhány. Ezek bűnét lehet kivetíteni menekültek millióira. Például a gyerekekre. Hátha gyilkossá cseperedtek volna, ha meg nem fulladnak. Pár héttel ezelőtt idéztem ezen az oldalon a francia Emmaus szervezet jelentéséből, hogy „2014-ben halt meg a legtöbb menekült világszerte... mintegy ötezren vesztették életüket a tengeren, a sivatagban vagy a távoli hegyekben.”
Ahogy ez a tavasz a Földközi tengeren elkezdődött, van esély az újabb rekordra. „Nincs más szentség, mint a nemzeti érdek”, mondta a „nemzeti erők” legjobb emlékezetében őrzött Csurka István, és mondják utána sokan.Mondanak ilyesmit mindenféle nyelven, nációban. Nos, ha ez így van, akkor annál jobb, minél többen fulladnak a tengerbe. Hiszen az emberélet egyetemes és érték. Túl van nemzeten és érdeken. Ha nem számít, ami azon túl van, akkor nem számít ez sem.
