A tudomány és a keresztény tanítások jelen állása szerint csak egy életünk van. Mit tanácsolnánk neki erre az egyetlen, megismételhetetlen alkalomra? Keressen magának egy ellenkező nemű párt, hogy ne sértse senkinek az érzékenységét, és éljen vele boldogtalanul? Vagy mondjon le mindarról, ami a heteroszexuálisok számára igazán széppé teszi az életet, és maradjon egyedül, csupán azért, hogy ne kerüljön összeütközésbe a többség normáival? Sose tudhassa meg, hogy milyen nagyszerű és felejthetetlen az első átbeszélgetett este, az első hazakísérés, az első csók...? Biztos, hogy igazunk van, ha ezt várjuk el tőle?
|
A menet
Szabó Bernadett / Reuters |
Egy nappal az idei Budapest Pride után, ahol volt alkalmam személyesen is végiggondolni a fentieket, továbbra is azt hiszem, hogy a hetero- és a homoszexualitás ugyanúgy magánügy, ahogyan mondjuk a pártválasztás, a vallás vagy a hobbimotorozás. Egyik sem ok önmagában sem a büszkeségre, sem a titkolózásra. Ugyanakkor történetesen egy olyan városban élek, ahol bármelyik párt és világvallás hívei bármikor felvonulhatnak – beleértve a számomra normálisnak tűnő és az egészen vállalhatatlan formációkat is –, akár például a gój motorosok, akik, ha jól értem, arra büszkék, hogy nem zsidók, ami a társadalmi hasznosság szempontjából aligha nagyobb érték a szexuális orientációnál.
Meg egy olyan országban, ahol bárki hivalkodóan kérkedhet a heteroszexualitásával, és ezt a legnézettebb tévéadó főműsoridőben, milliók szeme láttára le is adja (v. ö. helikopterezés a VV6-ban), anélkül, hogy a székházára tojászáport zúdítana az erkölcsvédő nemzeti jobboldal.
Nem tudom, hogy a nemi beállítódásról a sors, az Isten vagy a természet mondja-e ki a döntő szót, de a végeredmény szempontjából ennek nincs is jelentősége. (Igen, tisztában vagyok vele, hogy mit ír a Biblia Szodomáról és Gomoráról, de ugyanott az is olvasható, hogy ha be akarsz jutni a mennyek országába, add el, amid van, és az árát oszd szét a szegények között – ha az egyik érvényes, akkor a másiknak is érvényesnek kell lennie, nem?)
Viszont bármikor, bárkivel örömmel és büszkén végigsétálok az Alkotmány utcától a Hősök teréig, aki hajlandó megküzdeni a szabadság és a boldogság jogáért.
