Csodálni vagyok kénytelen a debreceni városháza XIX. századi építőit: a hajdani mesterek igen előrelátó módon olyan masszív épületet emeltek, hogy a díszteremben bármekkorát hazudnak is a városi politikusok, nem szakad le a plafon.
Kósa Lajos polgármester immár tizenhat éve próbálgatja a födém szakítószilárdságát, s a városháza eddig még egyetlen hazugságától sem rengett meg, s lám, tegnap sem szakadt le a plafon, pedig Kósa megint nagyot alakított. A birkatekintetű testülettel egymás után két olyan napirendi pontot is megszavaztatott, amelyek miatt egy normális demokráciában a felvilágosult lakosság a közgyűlés végét meg sem várva, azonnali hatállyal kergetné ki a polgármestert a falakon túlra.
Kósa először is megszavaztatta, hogy a debreceni állatkert élére a jelenlegi igazgató mellé kinevezzenek egy másikat, méghozzá havi 550 ezer forintos fizetéssel, sőt, az új vezető teljesítménybérben is részesül, ami nem kevés: az alapbérének ötven százaléka. Lám csak, Debrecenben van pénz, ott még erre is futja.