A kétharmadot szolgálja minden. A viták központi elutasításának oka az, nehogy hibázzon valaki. Hibát csak Orbán Viktor követhet el, aki azt mondja, hogy egy esetleges kormányfőjelölti vita során ócsárolnák, bántanák őt, akkor meg minek – ez, valljuk be, még a rajongók számára sem tűnhet túl férfias kiállásnak egy hadvezértől.
Viszont ott van minden más: a választási rendszer, amelynek következtében kis pártok sokasága érhet el nulla százalék körüli eredményt, épp csak lecsipkedve kicsit a demokratikus ellenzék szavazataiból, ott van az az ötvenezer ember, aki a legutolsó pillanatig mozgatható attól függően, hogy a végső mérések szerint hol van a szavazataikra nagyobb szükség.
Ott van a kormány, amely remekül elkampányol a Fidesznek, és így tovább, ott van minden, ami alapján az ellenzék egy esetleges Fidesz-győzelem kapcsán joggal fordulhat hazai és nemzetközi fórumokhoz, azt hangoztatva, hogy a kormány illegitim. A kétharmad ereje ezt halkítaná.
Kétharmad nélkül – és sokak szerint ez nagyon is életszerű forgatókönyv – szükség lehet a jelenleg harmadik erőnek tűnő Jobbikra, ami Orbán Viktornak személyesen is nagyon kellemetlen lehet, hiszen a két pofonnal hazazavarás kiinduló állapotából csak az orrát befogva lehet partneri státuszra törekedni egy olyan párttal, amely öndefiníciója szerint sem demokratikus. Egy ilyen helyzet tovább tépázhatná Magyarország egyébként is siralmas nemzetközi megítélését.
A kétharmadot szolgálja a mai napra összehívott békemenet, amely a végső kampányeseménye lesz a kormányerőknek, és ennek megfelelően roppant erőt sugall majd, van rá pénz, paripa, fegyver, minden, ami kell: nagyon sokan lesznek.
Ebben a légkörben kell a kormányváltásra szerveződők szövetségének másnap, vasárnap az Opera előtt fellépnie, s ellenerőt mutatnia: ehhez pedig sokan kellenek, azok sokasága, akik ott valóban átérezhetik, hogy tényleg nincsenek egyedül.
Nem kell félniük egy héttel később sem, mert sokan vannak, és megvédik egymást. Ez a tétje a vasárnapi rendezvénynek. És az sem elég, ha sokan lesznek az Operaháznál: egységet kell érezniük. Ha az ötpárti szövetség valóságérzékelése jó, s valóban létezik a közvélemény-kutatókat is megtévesztő félelem, az így gyűrhető le.
És még ez sem elég. Még egyszer, utoljára, meg kell próbálniuk megértetni, hogy ez a választás valóban választás, a jövendőbeli mindennapokról szól: arról, hogy valóban el kell-e fogadni megváltoztathatatlannak az elfogadhatatlant, a szégyent.
