Tekintettel arra, hogy Bokros Lajos nem volt részese annak a totális dilettantizmusnak és részleges erkölcsi züllésnek, amit az elmúlt pár évben a demokrata ellenzék felmutatott, számára a második hely a menny bemenetelt jelentette volna. Azt, hogy van miből építkeznie az elkövetkező négy évben. Falus visszalépése után az ezüst már nem csillog szépen. Bokros kénytelen lesz győzni, annak ellenére is, hogy a Párbeszéd Magyarországért – tudják, az Együtt KDNP-je – már be- sőt: kijelentette, hogy nem támogatja Bokrost; ettől a volt pénzügyminiszter nyilván összecsinálta magát…
A Magyar Liberális Párt jelöltjének, Bodnár Zoltánnak leginkább arra van esélye, hogy az utolsó helyezést érje el. Az sem feltétlenül égés: az utóbb érvénytelenített és megismételt 2013. november 24-i fóti polgármester-választáson a Malip színeiben versenyző Vargha Nóra tizenhárom százalék fölötti eredménnyel lett ötből ötödik, és ezt az eredményt a liberálisok – teljes joggal – nagy sikerként könyvelték el.
Az igazság sohasem mennyiségi kérdés, akár egy kis pártnál is lehet a bölcsek köve, így a Malip is megtehetné, hogy a főpolgármester-választás közvetlen és egyfordulós mivolta ellenére sem lépteti vissza jelöltjét, önálló arculatát kidomborítandó. Csakhogy: Bokros alapvetően liberális politikus, nemcsak gazdasági, de politikai, társadalmi, ideológiai, kulturális kérdésekben is leginkább liberális álláspontot képvisel, nagyon nehéz lenne Budapest liberális választópolgárait meggyőzni arról, hogy inkább Bodnárra, mint Bokrosra szavazzanak.
Az utolsó helyen pedig tizenhárom százalék helyett inkább 1,3 százalék a számukra reálisan kinéző eredmény, amit egy zseniális kampánnyal akár két százalékra is feltuningolhatnak. A két százalék azonban legyen Fodorék gondja. Viszont Bodnár vissza nem lépése esetén nehéz lesz eloszlatni azt a gyanút, hogy a liberálisokat a Fidesz pénzeli.
Ha pedig Tarlós minimális különbséggel nyer – s főleg, ha kevesebbet kap, mint Bokros és Bodnár együtt –, akkor a harag teljes joggal fog rázúdulni a vélhetően a politikai süllyesztőbe kerülő Magyar Liberális Pártra. Ha azonban visszalépnek, a királycsináló szerepében tetszeleghetnek, és benyújthatják a számlát.
Bokrosnak mind az ország politikai kultúrája, mind a saját szempontjából teljesen igaza volt, hogy kihívta vitára Tarlós Istvánt. Ugandától északnyugatra olyan politikus, aki nem áll ki vitára kihívójával, nem maradhat állva, mivel magára valamit adó választópolgár nem szavaz ilyen jelöltre. (Ebből persze az is következik, hogy tavasszal 2,2 millió Fidesz-szavazó nem adott magára semmit. Ez van.) Mindenesetre Bokrosnak érdemes folyamatosan napirenden tartania a vita kérdését. Ha lesz vita, Tarlós a stúdióban csak azt fogja keresni, merre van a vészkijárat, ha nem lesz – e sorok írója ezt tartja valószínűbbnek, és ebben a pillanatban ez a főpolgármester álláspontja is –, reméljük, hogy a budapesti polgárok minél nagyobb hányada érzi Ugandát magától délkeletre.
Mint írtam, negyven százalék esélyt látok Bokros győzelmére, de – az ő híveként – egyáltalán nem látom reménytelennek a győzelmét. Ha ez bekövetkezne, ne legyenek illúzióink, az NSZK (Negyvenöt Százalékos Kétharmad) teljesen kiherélné a főpolgármesteri posztot. Ha a közgyűlési többséget is elveszítené – aligha fogja –, akkor az egész Fővárosi Közgyűlés plusz a főpolgármester szerepét a nullára vinné le, ha pedig a közgyűlésben maradna a kormánypárti többség, de Bokros lenne a főpolgármester, akkor kreálnának egy erős közgyűlést egy jogosítványok nélküli főpolgármesterrel. Vagyis, ha Bokros nyerne, megfoszthatnák őt attól a cselekvő erőtől, ami a választói felhatalmazás folytán megilletné őt, de egyet nem vehetnek el tőle: ő lehetne a szabadság szimbolája.
Tudják, amin Rejtő Jenőnél a szimbolisták játszanák a szabadság szimboleumát. Farkasok dala, kifeszített zászló, ilyesmi. A hétfő déli sajtótájékoztatóján és hétfőn este a tévében az alkotmányos jogállam helyreállításának ügyét állította Bokros a középpontba, amit nagyon helyesen tett. Nemcsak erkölcsi okokból, de a politikai hasznosság miatt is: az alkotmányos jogállam helyreállítása lehet a hívó szó a baloldali szavazóközönség jelentős része számára.
Kétségtelen: Bokros Lajos remek szimbola lenne. Falus Ferencnek pedig mély főhajtás a visszalépésért.
A szerző újságíró
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
