galéria megtekintése

A szabadság körei

2 komment

A szerk.

„Addig központosított uralmak vagy uniformizált jogintézmények. (...) Természetesen nem ismerte ez a rendszer a szabadságnak és egyenlőségnek nagy összefogó intézményeit sem, hanem kis körökben megvalósuló, biztosított és kölcsönös személyes szolgáltatásoknak, kötelezettségeknek, jogoknak és szabadságoknak a sokasá­gában élt.”

Ezt írta Bibó István 1947-ben, s mi most itt, majd hetven évvel később egy kicsit sírunk is meg nevetünk is, mikor olvassuk.

Sírunk, mert a hűbériség, amiről azt hittük, a feudalizmussal együtt hagytuk hátra valahol, új, modern arcát mutatva éled újjá megint. A feltétlen hűség – és csak az – ma is elnyeri jutalmát. Bérét, ha úgy tetszik.

 

De mosolygunk is.

Mert a szabadság kis körei újból élni kezdenek. Meggyújtott egy gyufát a fekete ruhás ápoló, Sándor Mária, lobbantottak egy szép tüzet egy miskolci gimnáziumban, a hermanosok nyomán pedig országszerte megmutatkozik az elé­gedetlenség. Miskolcon hamarosan fáklyák gyúlnak, együtt megy tüntetni tanár és diák, szülő és tán nagyszülő, mert méltatlannak érzi, ami az ok­tatással, a kultúrával, az egészségüggyel történik.

Volt, hogy a demokrácia reményét nálunk a szabadság kis körei tartották életben. Volt, s van is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.