Néhány dolog azonban egészen biztosan alaposan megváltozott. ’98 óta felnőtt egy olyan roma generáció, mely miközben megküzdött szakmáért, érettségiért, diplomáért, kérlelhetetlenné vált úgynevezett vezetőik gyöngeségei iránt. Nem csak azért, mert minden egyes elsikkasztott forintnak maguk is találhattak volna jobb helyet. Akár a mélyszegénységbe lecsúszott ismerősöknél, rokonoknál; akár az előbb kivéreztetett, majd megszüntetett ösztöndíjprogramoknál. Azért is, mert pontosan tudják: minden egyes ellopott fillér visszahullik az ő fejükre is, még ha soha nem is szavaztak egyetlen roma vezetőre sem.
A mostani belső lázadás is hasonló alapokon nyugszik: a nem Lungo Drom-os képviselők nem azért balhéznak, mert kimaradtak a korrupcióból, hanem azért, mert pontosan tudják, hogy ekkora pénzt már nem lehet következmények nélkül eltüntetni. És talán azért is, mert úgy érzik, Farkas ráolvasásos mantrája sem működik már; hiszen annak ellenére, hogy a Lungo Drom és annak vezetője politikai entitás, Farkas majd öt évig képes volt minden egyes szakmai vagy akár politikai indíttatású kérdést elhárítani azzal, hogy az ORÖ nem megy bele politikai csatározásokba.
Talán már nem sok idő kell hozzá, hogy az ORÖ belső köréhez tartozó emberek (a munkatársak, a titkárságon dolgozók stb.) is rájöjjenek, hogy amit ők hűségnek és lojalitásnak gondolnak, az szimplán szervilizmus, esetleg sikkasztásban való együttműködés, de egészen biztosan cinkos hallgatás. Mert most még joggal bízhat ugyan az ORÖ vezetése Polt Péter „elfoglaltságában”, valamint szelektív látásában és hallásában, de a pénzek jelentős része EU-s adófizetőktől származik, akik egyre rosszabb szemmel nézik a magyar korrupciós történetek alakulását.
A nagypolitika változásait figyelve pedig ne legyen kétsége senkinek: ha Orbánnak a multik, a nem létező „gazdasági bevándorlók” után újabb közellenségre lesz szüksége, akkor mi, romák nagyon is kézenfekvő célpontként jöhetünk számításba. Ha pedig egy ügy generálásához egy régi barátot kell feláldozni, a múlt heti események után könnyen belátható, hogy pillanatok alatt bármi megtörténhet.
A kérdéseket feltenni merők lerasszistázása pedig nem több, mint a legalpáribb, még falusi kocsmákban is nehezen tolerálható korlátoltság. Ehelyett az ORÖ vezetésének egyetlen menekülési útja lehetne: ha tételesen bizonyítaná, hogy Hadházy Ákos valótlant állít. Minden más esetben ugyanis mindenki – vagyis a romák és nem romák, rasszisták és befogadók, hazai és EU-s adófizetők – szemében az ORÖ gyanús. Ez pedig a meglévő előítéleteket csak erősíteni fogja, aminek éppen olyanok ihatják meg a levét, akik az eltüntetett 600 millió forint haszonélvezői kellett volna legyenek.
Jobb, ha mindenki számol vele, hogy a romák nem birkák, és elegük van Farkas Flóriánból.
A szerző a Romaversitas Alapítvány igazgatója
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
