Úgy hozta az élet vagy a sors, vagy mindegy is, mi vagy ki hozta úgy, már másfél éve a város közepén (gyomrában, illetve inkább – látni fogjuk – vastagbelében) élek. Nem ott lakom, de ott élek. Az emberek ugyanis a munkahelyükön élnek. Ott vannak a valódi közösségeik, a társaik, akikkel több időt töltenek, mint bárki mással, akikkel egymásra vannak utalva, akikkel közös céljaik, ügyeik, témáik vannak.
Mindegy, ne menjünk nagyon bele. A lényeg, hogy másfél éve a Margit híd budai hídfőjénél élek. Első blikkre talán polgári környéknek tűnik: Buda közepe, a Rózsadomb, a Felhévíz és a Víziváros határán... mégis, alig pár hónapot kellett itt eltöltenem, hogy rájöjjek, ez a pár négyzetméter a Margit körút, a Margit utca és Török utca kereszteződésénél maga a pokol.
Ha nyáron, megfelelő fényviszonyoknál lenézünk az Apostol utca és a Margit utca kereszteződéséből, vagy a sötétebb Török utcából kinézünk a Margit körút felé, láthatjuk azt a borzalmas porfelhőt, ami a környéket beburkolja. Évtizedek óta ez a város egyik legszennyezettebb pontja, a mindig zsúfolt körút autóinak füstje megáll a házak között.
