galéria megtekintése

A piramis csúcsa

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 30. számában
jelent meg.


Szőcs László
Népszabadság

Az irányított demokrácia olyan, mint a futball: mások is játszhatják, de mindig ugyanazok nyernek. A futballban a német csapat (legalábbis a fáma szerint), az irányított demokráciában pedig az úgynevezett inkumbens – ezt talán birtokon belül lévőnek jó fordítani. Az ugyanis az irányított demokráciában nem úgy van, hogy média- és kampányfronton egyszerűen tombol a pluralizmus, majd elmegyünk a szavazókörbe, ahol a végén a körmüket már lerágó számlálók kihúzzák az urnából a nagy-nagy meglepetést, mint bűvész a nyuszit a cilinderből. Az irányított demokráciában csak pro forma kell bemenni a fülkébe.

Egyiptom most tekintélyt parancsoló, 90 százalék feletti eredménnyel választotta elnökké al-Sziszi tábornokot, a csaknem egy évvel ezelőtti katonai hatalomátvétel erős emberét. A voksolás egy előre kidolgozott,minden elemében előre borítékolható szappanopera sokadik epizódja. Ezzel a nemcsak a tábornoki „pizsamában”, de polgári öltönyében is fess al-Sziszi formálisan is esélyt kap rá, hogy nagy elődei, Nasszer, Szadat és Mubarak örökébe léphessen. A jóváhagyás ugyan a vártnál kisebb, mintegy 46 százalékos részvétel mellett hull az ölébe, noha, hogy kissé felpumpálják, meg is hosszabbították egy harmadik napra is a voksolást. Sziszi 25 millió és egy kamujelölt 760 ezer voksa mellett leadtak egymillió érvénytelen szavazatot is. Nem tiltakozásból, csak éppen otthon felejtették az olvasószemüvegüket.

Mint emlékezetes, a katonai hatalom tavaly a demokratikusan megválasztott iszlamista elnököt, Murszit döntötte meg. Murszi sem jön ki túl jól a számháborúból: magasabb részvétel mellett ugyan, de a szavazatok alig több mint felét kapta csak meg 2012-ben, mintegy 13 millió voksot. Rosszul kormányzott, kenyérlázadások törtek ki, az ország vezető ereje, a hadsereg elérkezettnek látta az időt a beavatkozásra. Börtönbe küldte Murszit, hinterlandját, a Muzulmán Testvériséget, az ország második legszervezettebb erejét pedig a föld alá, ahová egyébként a Mubarak-érában is szoktatva volt. Halálos ítéletekkel, bebörtönzéssel, általános megfélemlítéssel. Nem kis riadalmat váltva ki a testvérek szomszédos elvbarátainál, a Gázát uraló Hamasznál.

 

A kérdés, hogy miért szavazott mégis 25 millió egyiptomi al-Sziszire, ettől még áll. Azért, mert biztonságot és fellendülést vár tőle a zűrzavar és a nyomor helyett. Az arab világ legjelentősebb országában tíz emberből négy nyomorog. A Sínai-félsziget merényleteivel és a kairói, Tahrir téri rumlival, ne adj’ isten, az izraeli békeszerződés felrúgásával Egyiptom a fő bevételei közül kettőnek az elvesztését kockáztathatja: a turizmusból és az amerikai segélyből származó milliárdokat. A baksist és a zsoldot. A piramisok országának szükségletei egy elméleti piramis, Maslow motivációs rendszere alapján írhatók le. E pszichológiai elmélet értelmében elsőként az alsóbb szintű igények elégülnek ki: a polgárok ennivalót és rendet akarnak. A tartalmi demokrácia az igények felsőbb szintjét jelentheti, valahol a piramis csúcsa közelében.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.