galéria megtekintése

A pfalzi óriásnál

7 komment


Dési András

November végi vasárnap volt. Jó régen, 1989-ben. Néhány tanácsadó gyűlt össze Helmut Kohl oggersheimi házában, s a megbeszélés eredményét, a német újraegyesítéshez vezető tízpontos akciótervet a kancellár néhai felesége gépelte le. A többi már történelem, az írógép múzeumi tárgy Bonnban.

Majd huszonhét évvel később egy újabb tízpontos akcióterv bukkant fel Kohl oggersheimi otthonában. A schengeni övezet megmentésére és a menekülthullám kezelésére szánt dokumentumot Orbán Viktor vitte magával. Az a liberálisból lett konzervatív politikus, akit Kohl politikai értelemben közép-európai kedvencének tekint. S akinek látogatására ugrik a német sajtó is, hiszen a magyar kormányfő nézeteivel és cselekedeteivel ingerlő, egyben csábító személyiség. A menekültválság egyik mellékhatása, hogy a magyar kormányfőből német belpolitikai szereplő lett. Eddig Orbán csak a kisebbik kereszténypárt, a bajor CSU kedvencének számított.

Horst Seehofer pártelnök és tartományi kormányfő elsősorban Angela Merkellel szembeni politikai játszmájához használta fel magyar kebelbarátját, aki szívesen asszisztált ehhez. S az elmúlt hat évben oda-odaszúrt a kancellárnak – emlékszünk rá, nem kizárólag menekültügyekben.

 

A keddi oggersheimi magánlátogatás új minőséget jelent. Sokan eredetileg ezt is Merkel-ellenes húzásnak tekintették. Kohl ugyan néhány éve tolókocsiba kényszerült, s inkább jóval fiatalabb második felesége viszi helyette a szót, de a „pfalzi óriásnak" is hívott kancellár köztudottan pikkel Merkelre. Képtelen feldolgozni, hogy éppen a politikai értelemben vett nevelt lánya árulta el, amikor az ezredfordulón – a CDU obskúrus pártfinanszírozási ügyei nyomán – kikényszerítette távozását a kereszténydemokraták éléről. Kohl rossz szemmel nézte mindazt, amivel szerinte Merkel a tanítómester életművét, az európai egységet fenyegette. Az eurózóna széthullásával fenyegető görög válságkezelést éppúgy rosszallta, mint a (szír) menekültek előtti kapunyitást.

2016 Európája azonban radikálisan különbözik attól, amit Kohl és társai felépítettek. Az integráció sebessége egyre jobban távolítja egymástól a centrumot és a perifériát. A britek hamarosan arról szavaznak, hogy menjenek vagy maradjanak. A közös fizetőeszköz már nem a jólét jelképe, inkább megoszt, mint egyesít. A mostani politikusok jelentős részéről az alapító atyák vezérelve – soha többé háborút – lepereg. A biztonságérzet is oda. A Nyugat ismét konfliktusban áll Oroszországgal, a Közel-Kelet felől terrorizmus és menekültáradat fenyeget. Az európai identitás szép álom, a nacionalizmus viszont kurrens cikk. Talán érzi ezt Kohl is, aki magyarul is megjelent köny­vében figyelmeztet: az egyéni megoldások kora lejárt, ahogy járhatatlan út a nemzetállamokon alapuló gondolkodáshoz való visszatérés. Sokan magukra vehetik az intelmet. Merkel is, Orbán is. A kancellár óvatosan, de önvizsgálatot kezdett.

Jó lenne, ha mások is követnék. Hasznos volna a magyar–német viszonynak. És Európának. Mert menteni kell, amit csak lehet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.