galéria megtekintése

A nyúltartás nehézségei

8 komment


Megyesi Gusztáv

Semmi kivetnivalót nem talált a BRFK korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztálya abban a plágiumügyben, melynek során a Száz Magyar Falu Nonprofit Kft. 31 millió forintért amerikai mezőgazdasági tankönyvek anyagát adta ki a sajátjaként.

A céget nyilvános pályázat nélkül megbízták korszerű iskolai tankönyvek kifejlesztésével, rendben el is készült a Nyúltartás, és még két munka, csak éppen a szerzők az egész szöveget egy kilencvenes években megjelent amerikai tankönyvből ollózták ki. Valljuk meg, hogy ekkora plágiumot még a szakma nagymestere, Schmitt Pál se mert elkövetni, ő legfeljebb néhány komplett fejezetet vett át közismert bolgár sportdiplomata kollégájától. Minderről azonban egyáltalán nem szívesen írunk, a közvéleményt ugyanis ez a téma ma már nem érdekli, hiszen minden hónapra jut egy plágiumügy, amiről aztán kiderítik, hogy nem is plágium, csak véletlen szövegegyezés, és az szégyellje magát, akitől ellopták a szellemi termékét.

Ezt azért is említjük, mert előfordulhat, hogy ezúttal tényleg nincs szó plágiumról. A tudomány- és technikatörténet számos olyan esetet ismer, amikor ugyanazt a dolgot térben és időben egymástól függetlenül egyszerre ketten találták fel. Itt van például egy mondat a nyúlszakirodalomból: „A nyulat nemcsak a húsáért tenyésztik, hanem a bundájáért is.” Miért ne juthatott volna eszébe ez a mondat önállóan a magyar szerzőgárdának is, hiszen nálunk is élnek nyulak?! Feltételezzük, hogy a BRFK korrupciós főosztályán sokoldalúan képzett munkatársak dolgoznak, s az egyik a kutatásai során rájött, hogy például a „Már az előember is evett nyulat, az előnyúl azonban sokkal nagyobb volt a mai nyúlnál” kitétellel baj van. Ezt a mondatot, noha az amerikai szerzők írták le, valójában ők is lopták korábbról, más forrásból, úgyhogy itt már eleve az amerikaiak csaltak. Jó volna egyszer meglesni a BRFK korrupciós ügyek osztályán folyó munkát, hogy mégis hogyan göngyölítik fel az ilyen ügyeket, mi a titkuk, s vajon hová fognak még fejlődni.

 

Nemrég egyébként az borzolta a szakmában a kedélyeket, hogy Fazekas miniszter egyik barátja szakkönyvet írt negyvenmillióért a kazahok számára a kazah nép birkatenyésztési szokásairól, a kazahok ugyanis úgy tenyésztettek birkát évszázadokon át, hogy nem tudták, hogyan kell. Munka közben azonban a szerző véletlenül kiollózott húsz oldalt egy tekintélyes szegedi professzor könyvéből, igaz, ez a mi nézetünk szerint inkább előrelépés.

A miniszter barátja tudniillik egyenesen a kazahoktól is ellophatta volna az anyagot, majd azt lemásolva adja át nekik mint Fazekas miniszter és a magyar agrárium ajándékát; s ebből legalább autentikus tananyag született volna.

Az biztos, hogy a plágium efféle, skrupulusok nélküli gyakorlásával megvalósul végre az a korábbi álom, hogy minden, ami kikerül az ember agyából, az azonnal szabadon felhasználható és kisajátítható legyen, ami nem baj, hiszen mi magunk is végeredményben minden szellemi munkánkkal az egyetemes közösségi tudást akarjuk gyarapítani.

A rendőrség szerint egyébként a Száz Magyar Falu esetében azért nem beszélhetünk plágiumról, mert a tankönyvek irodalomjegyzékében feltüntették az amerikai cég kiadványát. El fogom kérni a Népszabadságtól a BRFK korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztálya vezetőjének a nevét, s a magam neve alatt változtatás nélkül közzéteszem a szakdolgozatát, alul persze megemlítve apró betűvel a nevét mint felhasznált irodalom; itt az ideje, hogy elkezdjek kriminológiai tanulmányokat közzétenni.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.