Múló epizódnak látszhatnak az Ákos kontra Telekom és a Telekom kontra Magyarország kormánya elnevezésű ügyek a magyar demokrácia történetében. Pedig fontos mérföldkő ez, nem véletlenül figyelt fel a nemzetközi sajtó is. E történet ugyanis legalább annyit mond az Orbán-rendszerről, mint a menekültügyben tanúsított magatartása, az amerikai vízumügy vagy a Hóman-szobor állítása. Látszik mindben a rezsim gyávasága is.
Nézzük a legutóbbit! Először felháborodnak, amikor támadva érzik az egyik ideológiai alapvetésüket, a parlagi szexizmust, és bosszúból szerződést bontanak a német távközlési hatalommal. De aztán kiderül, csak a hőzöngés volt nagy, mert az óriáscég érdekeit feltehetően alig sértik. Furcsa, ha a magyar központ döntött a szponzorálás megszüntetéséről. Elvégre ők jól ismerik a hazai viszonyokat, tudják, hogy a kurzusbárd érinthetetlen. Azt is tudniuk kellett, hogy Orbánék teljes mértékben magukra veszik a büntetést, s úgy értelmezik, hogy ez Kövér Lászlónak szól. Aki ugyan már nem Orbán felettes énje, de még van valami hasonló szerepe, mint a párt régi harcosának. Az már merő pofátlanság, ahogy Orbán véleményszabadságról papol, nem pedig a házikedvenc-szponzorálásról.
Nagyhangú gyávaság jellemzi a Hóman-ügyet is. Először a volt nácibarát történész érdemeiről, bíróság előtt bizonyított ártatlanságáról beszélnek. (Ami nettó hazugság.) Aztán civil kezdeményezésről, önkormányzati jogokról. Nem a történelmi tények késztették meghátrálásra ezt a társaságot, hanem a nemzetközi nyomás. Nyilvánvalóan kellene nekik a díszmagyaros antiszemita bronzba öntve, de nincs bátorságuk kiállni mellette.
