Totális csőddel végződött a lengyel népszavazás vasárnap. A korábbi elnök által feltett kérdésekre a jogosultaknak mindössze 7,8 százaléka akart válaszolni. Ilyen mértékű érvénytelenségnél gyakorlatilag érdektelen, hogy minden kérdésben az igenek győztek. A szavazó lengyelek nagy többsége egyébként ellenzi a pártok állami pénzelését, és megváltoztatná a listás választási rendszert egyéni választói körzeteken alapulóra, és persze azt is hevesen igenelték, hogy az adóhivatal és az adózó közötti vitákban az adózó előnyére döntsenek bizonyos esetekben.
Ezek a kérdések felvetődtek az elnökválasztási kampányban, s Bronislaw Komorowski azért írta ki a népszavazást, hogy érzékeltesse: ő a nép és nem a politikai elit oldalán áll. Azok, akik a kérdések fontosságát hangoztatták, a rendszerváltás csődjéről, züllöttségéről beszéltek, főként és persze a hatalmat gyakorló liberális pártéról. De ez nem jött össze.
Felvetődik egyben: vajon miért késlelteti az EU-s népszavazást David Cameron brit kormányfő? Talán nincs stratégiája a vitára, az esetleges kudarcra vagy épp a britek Európa-párti kiállására? Úgy látszik, neki a legjobb a lebegtetés és a belső harc Brüsszellel Brüsszelben. Neki is.
