A világ legtoleránsabb bevándorlási politikáját folytató kormányának tagjai napok óta tanulságos történetekkel szórakoztatják a nemzetközi közvéleményt. Szijjártó Péter külügyminiszter a Benny Hill-show hangulatát idéző interjúval jelentkezett, amikor a BBC-nek a No go! – Ne menj be – zónákról elmélkedett ("ön elhiszi, amit mond?" – kérdezték tőle).
Lázár János csak rátett egy lapáttal, amikor személyes élményeit osztotta meg a nagy nemzeti kvótareferendum (NNK) kampányában. Egy rémfilm elevenedett meg előttünk, amikor a miniszterelnökséget vezető miniszter (MVM) elmesélte, hogy Párizsban járt éppen, és kitette a lábát a légkondicionált szállodából, éspedig azért – tessék megkapaszkodni! –, hogy felszálljon egy buszra. Utazik Lázár gyanútlanul, ám a buszsofőr rászól (a miniszter mesélte a Kormányinfón), hogy ha élve szeretne visszajutni, gyorsan szálljon le. Mert ha marad, nem garantálja, hogy valaha is visszatér a hotelbe.
Vajon kitalálja-e a kedves olvasó, hogy mit csinált Lázár János akkor és ott Párizsban? Hát persze hogy leszállt. Mert nem akarta – saját szavaival élve – magát kinyuvasztatni a No go! zónában sötétedés után. Mondhatnánk most: ha tökös csávó lett volna, nem fut rögtön vissza a szállóba, megy legalább egy megállót a setét éjszakában (New Yorkban, a 25. utca környékén is viszi az embert a kíváncsiság). De hallottuk, ő inkább élni akart. Ne keverjük most ide a szíriai menekültek ügyét, akik a klórbombázás után fejvesztve kezdtek menekülni a háború borzalmai elől. Mi ez ahhoz a szörnyű veszélyhez képest, amit Lázár Jánosnak át kellett élnie Párizsban!
