galéria megtekintése

A nagy sötét zóna

11 komment

Rab László

A világ legtoleránsabb bevándorlási politikáját folytató kormányának tagjai napok óta tanulságos történetekkel szórakoztatják a nemzetközi közvéleményt. Szijjártó Péter külügyminiszter a Benny Hill-show hangulatát idéző interjúval jelentkezett, amikor a BBC-nek a No go! – Ne menj be – zónákról elmélkedett ("ön elhiszi, amit mond?" – kérdezték tőle).

Lázár János csak rátett egy lapáttal, amikor személyes élményeit osztotta meg a nagy nemzeti kvótareferendum (NNK) kampányában. Egy rémfilm elevenedett meg előttünk, amikor a miniszterelnökséget vezető miniszter (MVM) elmesélte, hogy Párizsban járt éppen, és kitette a lábát a légkondicionált szállodából, éspedig azért – tessék megkapaszkodni! –, hogy felszálljon egy buszra. Utazik Lázár gyanútlanul, ám a buszsofőr rászól (a miniszter mesélte a Kormányinfón), hogy ha élve szeretne visszajutni, gyorsan szálljon le. Mert ha marad, nem garantálja, hogy valaha is visszatér a hotelbe.

Vajon kitalálja-e a kedves olvasó, hogy mit csinált Lázár János akkor és ott Párizsban? Hát persze hogy leszállt. Mert nem akarta – saját szavaival élve – magát kinyuvasztatni a No go! zónában sötétedés után. Mondhatnánk most: ha tökös csávó lett volna, nem fut rögtön vissza a szállóba, megy legalább egy megállót a setét éjszakában (New Yorkban, a 25. utca környékén is viszi az embert a kíváncsiság). De hallottuk, ő inkább élni akart. Ne keverjük most ide a szíriai menekültek ügyét, akik a klórbombázás után fejvesztve kezdtek menekülni a háború borzalmai elől. Mi ez ahhoz a szörnyű veszélyhez képest, amit Lázár Jánosnak át kellett élnie Párizsban!

 

A miniszter okfejtése után eltűnődtem azon, vajon mennyire számít No go! zónánk mondjuk Cegléden a Tekszas (sic!) vendéglő előterébe kimenni este tíz után. És ilyen zónának kell-e tartanom az egykori Ruszki-klubot (a Tetz-féle tánciskola földszintjén rendezték be, ahol a legények damilt kötöttek a bicikli nyergére, és szólőkaróval verték szét a tolvaj lábaközét, amikor a damil másik végén a söröskrigli megmozdult). Föltehetnénk úgy is a kérdést, hogy Lázár úr mennyire érezné magát biztonságban Hódmezővásárhelyen az Öszöm-Iszom kisvendéglőben vagy a Gólyaláb kocsmában sötétedés után, ha csacskaságokat mesélne. A Malom vagy a Picur söröző környékén is észnél kell lenni éjszakánként. Nem kell ahhoz Párizsba menni szállodába, hogy az emberrel történjen valami furcsaság. 

Kezd egyre szánalmasabb lenni ez a kvótaizé. Orbán Viktor és a rogáni propagandagépezet kiadta, hogy a "migránsokkal" kapcsolatos minden szörnyűség bevethető, és ez a luxusszállodákban dekkoló, buszon soha nem utazó, kocsmákba véletlenül sem járó úri társaság belefeledkezett a No go!-zásba. De most már nemcsak bennünket hülyítenek vele, hanem az angol, a francia, a belga meg a svéd közvéleményt is. Londonba, Párizsba, Berlinbe százezrével törekednek a munkavállaló és tanulni vágyó fiataljaink, mi pedig itt maradtunk az egész Európát bolondokházának néző politikus kompániával. Külföldön lassan az egész Magyarországról azt lehet gondolni, hogy ez egy óriási No go!-zóna. Lázár Jánosnak igazat kell adnunk abban, hogy kezd bennünket eluralni a sötétség.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.