galéria megtekintése

A nagy leleplező

8 komment


Lakner Zoltán

Leleplezte Orbán a német–török „titkos paktumot". Decemberben már megjósolta, hogy e paktum nyomán újabb százezrek árasztják el ­Európát, s hogy ezt napokon belül hivatalosan bejelentik. A napokból azóta több mint hetvenet számlálhattunk. Nyilván ezért kellett a múlt héten ismét „lelepleznie" Merkelt.

A „titkos" konstrukcióról, amely szerint Törökország feltartóztatja a menekülthullámot, cserébe az unió félmillió menekültet átvesz tőle, és főként pénzt ad neki, az EU–Törökország csúcstalálkozón tárgyaltak Orbán jelenlétében. Az ötlet, mondhatni, nem aratott osztatlan sikert, ezért később külön tanácskoztak ­róla azok az országok, amelyek önként beszállnának.

Merkel beszélt az elképzelésről a múlt héten is, amikor fogadta a végre Berlinbe látogató új lengyel miniszterelnököt. A német kancellár szerint messze vagyunk attól, hogy az átvételi terv megvalósuljon, hiszen Törökország egyelőre nem ­teljesíti a megegyezés rá eső részét. Egyébként is a kívülről-belülről szorongatott Merkel aligha szeretne hirtelenjében újabb százezreket Németországba fogadni.

 

A kétségtelenül intenzív német–török tárgyalások előzménye, hogy az uniós országok egy része ilyen vagy olyan megfontolásból kiszállt a menekültválság közös megoldásának kereséséből. Ezt érzékelve Merkel jobbot nyújtott a mind nyíltabban autokrata Erdogannak, tőle várja a menekültek megállítását az ­uniós határok előtt. Ezzel szemben a visegrádi országok javaslata, amelyhez Bulgária és Macedónia is csatlakozott, az, hogy az uniós tag Görögország, ha már úgyis ezt mérte rá a sors, váljon gigantikus menekülttáborrá. A szomszédos uniós és nem uniós országok pedig építsenek ki szigorúan őrzött védvonalakat a görög határokon.

Ez Európa önjelölt „igazi" védelmezőinek mesterterve.

Hozzá kell tenni, Lengyelország a látszatra jobban ügyelve viszi ezt a kétes értékű politikát, mint Orbán. Szydlo ellenzi az unióban tartóz­kodó menekültek szétosztását célzó befogadási kvótát, de nem farol ki az előző lengyel kormány által tett kötelezettségvállalásból. Azt is javasolta, induljanak humanitárius programok a menekülteket befogadó államokban, Szíria szomszédságában. Európa legalább tegyen úgy, mint aki segít ezeknek az országoknak és embereknek. Nem mellesleg a jobb létfeltételek biztosításával talán mérsékelhető a menekülthullám.

Orbán és támogatói azt követelik, a nagyhatalmak a befogadó politika helyett a gyökerénél kezeljék a krízist. Viszont akkor a gyökérkezelésben ősz óta igen aktív Oroszország húzásait is erős fenntartásokkal volna ésszerű kezelni. Tekintetbe ­véve, hogy több NATO-tag és a szervezet főtitkára keményen kritizálja az oroszok Aszadot segítő katonai műveleteit, hogy Ukrajnáról most ne is essék szó.

Ebben a helyzetben látogat Putyinhoz Orbán. Persze a németek, franciák és mások szintén üzletelnek Oroszországgal – amiért őket sem szokták egyöntetűen dicsérni. Ám a mi esetünkben az ország számára elkönyvelhető gazdasági haszon sem látszik, ami magyarázná Orbán moszkvai kanyarjait.

A miniszterelnök vagy az unió visszafordíthatatlan hanyatlására számít, ezért fordul Moszkva felé, vagy egyszerre két szövetségi rendszer előnyeit próbálja összekapcsolni, esetleg Oroszországtól olyan üzleti előnyöket remél, amelyeket nem kísér az uniós hatóságok mégoly lomha ellenőrzése sem. Vagy e szempontokat igyekszik kombinálni.

Végső soron Európa végvári vitéze, Orbán a kontinens agresszorával fraternizál. Ha valaki „leleplezést" akar, errefelé keresgéljen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.