A mókuskerék

Miután az állam megölte az intézményi szintű szakmai közösségeket, gondoskodott arról is, hogy feleslegessé tegye az intézményeken kívüli szakmai összefogást. Ennek megértéséhez azt kell tudni, hogy ennek a hatalomnak nem kötelessége a szakmai egyeztetés, nem kötelezettsége, hogy a jogszabály-előkészítés folyamatát nyitottá, átláthatóvá tegye. A régi alkotmányból nem került át az alaptörvénybe az a rendelkezés, miszerint a kormány feladatainak ellátása során köteles együttműködni az érdekelt társadalmi szervezetekkel. A jogalkotás folyamatát szabályozó törvények alapján pedig az érintett miniszter dönti el, hogy melyik szervezetet vonja be közvetlenül a jogalkotás folyamatába, s köt vele stratégiai partnerségi megállapodást. Ilyennek a hiányában a minisztériumi honlapra kitett tervezeteket lehet véleményezni anélkül, hogy a véleményezőt bevonnák a folyamatba. Abban az esetben, ha törvény valamely szervezet részére jogot biztosít arra, hogy a feladatkörébe tartozó jogszabályokat véleményezze, a jogszabály előkészítője köteles gondoskodni arról, hogy e jogával élni tudjon. (Természetesen, ha a törvényt egyéni képviselő nyújtja be, akkor nincs szükség senkivel, semmilyen egyeztetésre.)

A Nemzeti Pedagógus Kar törvény adta „közfeladatai”: véleményezési jogot gyakorol a köznevelést és pedagógusképzést érintő jogszabályok megalkotása és módosítása során, feladat- és hatáskörét érintő kérdésekben javaslatot tehet, intézkedés megtételét kezdeményezheti, megalkotja Alapszabályát, valamint a Pedagógus Etikai Kódexet, tagjával szemben etikai eljárást folytathat le, konferenciákat, szakmai napokat szervez. A feladatmegosztás világos: az állam a köznevelés terén szabályoz, engedélyez, ellenőriz, fenntartja az intézményeket, gyakorolja a munkáltatói jogokat. A rendszer összezárt. Látszólag minden rendben, hiszen a miniszter egyeztet. Csakhogy ez a partnerszervezet része az államnak. Az állam hozta létre, az állam alakította ki működését, az állam biztosítja a működéshez szükséges tárgyi és pénzügyi eszközöket, az állam látja el törvényességi ellenőrzését. Vagyis a feladatmegosztás lényege, hogy az állam semmit sem enged ki a markából, még az egyeztetést sem. Ezzel a megoldással minden szakmai szervezet feleslegessé és mellőzhetővé vált.

Az állami feladatellátásban részt vevő pedagógusnak a helyzete pedig a ketrecbe zárt mókuséhoz vált hasonlatossá: köteles hivatásához méltó magatartást tanúsítani, köteles a kar jogos érdekeire tekintettel lenni, amikor a tudomására jutott információkat felhasználja, a kar gondoskodik arról, hogy az állam által szükségesnek tartott ismeretekhez hozzájusson, köteles magát alávetni az etikai eljárásnak. A kör bezárult, a pedagógus, ha dolgozni akar ebben a rendszerben, nem törhet ki az állam által megrajzolt körből. Az viszont igaz, hogy április hatodikán e tények ismertek voltak. Így a köznevelés valamennyi dolgozója és hozzátartozója úgy élhetett a szavazati jogával, hogy tudnia kellett, mit jelent e területen a „folytatjuk”.

*A szerző oktatási szakértő.

                                                          ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.