galéria megtekintése

A mi borszakértőnk

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 31. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

Nagy az ógás-mógás, amiért a Miniszterelnökség egyik munkatársa 220 ezer forintért kapott alap-, közép- és felsőfokú borismereti képzést, természetesen közpénzből. Ha saját maga fizette volna a kurzust, most nem lenne hír. Nagyjaink ennyi pénzt egyetlen szolid vacsorára, egy negyednyi Louis Vutton hátizsákra költenek el. Vagyis józan paraszti ésszel kijelenthető, hogy kár ilyen aprópénzért negatív hecckampányt kockáztatni, de szerencsére mi nem vagyunk kormánytanácsadók. Nekik ugyanis legalább így utólag fel kellene hívniuk telefonon az immár felsőfokú végzettségű borismereti szakértőt, hogy elmész te a fenébe, nincs nekünk elég bajunk a drótkerítéssel, most még te is?!

Emberünk négy alkalommal vett részt okításon, amely magyar nyelven zajlott. Nem tudom, négy alkalommal mit lehet megtanulni a borokról. Van, aki azt mondja, ehhez egy élet is kevés, más az elméleti tudás helyett – érthető okokból – inkább a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt. De engedjük meg: intenzív képzés dúlt, s a felesleges sallangokat kapásból kihagyták.

Hamvas Béláról például szó sem esett.

 

De nem érintették az isteni nedűhöz kötődő szentek életét sem, végzett borszakértőnk azt a fejezetet simán átlapozta. Így nem tudhatja, hogy Szent Orbán a szőlő, a szüretelők, a vincellérek és a kádárok védőszentje, s püspökként ő rendelkezett arról, hogy a miseáldozat kelyhét aranyból vagy ezüstből kell elkészíteni. Gyakran hozott fagyokat az ültetvényekre, így pusztítása ellen sok helyütt áldozati szobrokat állítottak fel a táblák végében, hátha kegyes lesz hozzájuk az idő. A profán népek a szent szobron vezették le örömüket, bánatukat. A nép egyszerű gyermekei már csak ilyenek, valakire tovább kell hárítaniuk jót s rosszat. Nem elég érettek ahhoz, hogy rezzenéstelen arccal tűrjék a sorscsapásokat, s duzzadó szőlőfürtnek lássák, láttassák a csesznye csökevényeket is. Így ha bő volt a termés, borral locsolgatták a szobrot, ám ha jégeső verte el a fürtöket, bizony megdobálták, megvesszőzték, sárral kenték be szent mindenét.

Négy alkalom arra sem elég, hogy a borral kapcsolatos közmondások közül legalább azokat beemelje tanoncunk, amelyek protokolláris rendezvényeken jól jöhetnek. „A bor a némát is megtanítja szólani”, mondhatná a fideszes Bíró Márknak vagy Kubatov Gábornak, akik immár ötödik éve ülnek szótlanul az Országgyűlés padjaiban. „A bort nem a színéért, hanem az ízéért veszik” – üzenhetné azoknak, akik csak valamely zászló alatt tudják elképzelni önnön magukat. Vagyonosodási vizsgálatok előtt odapöckölhetné néhány képviselőnek, hogy „a gazdagnak borban veszik vérét”, tüzes szívű miniszterünknek meg odatréfálkozhatná egy hadgyakorlat szünetében, hogy „a bort szódával, a szép szerelmet házassággal elrontani nem szabad”. Persze az archaikus „aki fingik, jó bort iszik” vagy „ki a bortól elázik, hosszút köp, vagy rókázik” már nem mondható ki minden körülmények között, de azért elsőre ne vessük el ezeket sem.

Jól kiképzett borszakértő rugalmasan képes a legváratlanabb élethelyzethez alkalmazkodni. S ezt el is várjuk tőle, ha már a mi pénzünkön csiszolta fényesre alap-, közép- és felsőfokú ismereteit.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.