Az írás a Népszabadság
2015. 06. 01. számában
jelent meg.
Pályázatot írt ki a Miniszterelnökség gyakornoki állásokra olyan egyetemisták számára, akik egy éven belül diplomát szereznek valamelyik felsőoktatási intézmény társadalomtudományi szakán; leginkább leendő közgazdászokat, politológusokat és szociológusokat várnak, s olyanokat, akik nemzetközi tanulmányok szakképzettséget szereztek.
Ez mindenképpen meglepő. Annak, hogy a Miniszterelnökség nyílt pályázatot hirdet ismeretlen egyetemi hallgatók számára, két oka lehet.
Elfogytak a rokonok és a haverok,
már mindenkit sikerült megfelelő pozícióba juttatni. Ezenfelül a kormány már mindenkit kifizetett, aki neki a múltban és a jelenben jószolgálatot tett, ekképpen nincs rá szükség, hogy a csókosok és üzleti partnerek fiait és lányait berakják befolyásos, jó helyekre. Ez jó. Ebből adódóan ugyanis ezután a leendő magyar értelmiségi kizárólag a rátermettség és a teljesítmény alapján szelektálódik, de mondhatnánk úgy is, hogy immáron minden magyar egyetemista előtt nyitva áll a Miniszterelnökség kapuja.
A Miniszterelnökség már az egyetemi évek alatt elejét akarja venni annak, hogy az elkövetkezendő években is – a miniszterelnök oktatásstratégiai szép szavait kölcsönvéve – Dunát lehessen rekeszteni a romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásokkal. Ugyanakkor Lázár miniszter nyilvánvalóan cáfolni akarja Parragh László, a miniszterelnök személye körüli kamarai elnök vonatkozó alapvetését is, miszerint „globálisan elmondható, hogy a diplomások jelentős része olyan tudással hagyja el az egyetemet, melyet a gazdasági életben nem tud hasznosítani”. Ott nem, de a Miniszterelnökségen igen, mondja erre Lázár miniszter, szembemenve a saját kormányával.
Vegyük észre:
Lázár miniszter egy partizán.
Olyan végzettségeket preferál – közgazdász, szociológus, valamint nemzetközi kapcsolatok szak a Corvinuson –, amelyeket a kormány tán még a flippermúzeumnál is veszélyesebbnek tart a tudásalapú társadalomra nézve. Ahelyett – fűzhetnénk tovább a megkezdett gondolatot –, hogy jó példát mutatva a romkocsmáktól és az életformaszerű merengéstől tartózkodó víz- és gázszerelőtanoncokkal és bőrdíszműves-szakmunkásokkal venné körbe magát a Miniszterelnökségen; még a végén odajutunk, hogy klasszika-filológia szakot végzett bölcsészek, filozófusok, valamint a merengésre még náluk is hajlamosabb csillagászok lepik el a kormányzati pozíciókat.
De nem megyünk el ebbe az irányba, ugyanis egészen másfelé tart a honi káderpolitika. Hogy csak az Emberi Erőforrások Minisztériumának fennhatósága alá tartozó, az oktatási intézményeket irányító Klik gyakorlatára utaljunk, sokkal életszerűbb lett volna, ha olyan pályázókat keresnek miniszterelnökségi munkára, akiket a múlt héten rúgtak ki rendes állásukból a Miniszterelnökségről, de szívesen visszaveszik őket közmunkásként, természetesen az új státuszuknak megfelelő bérezéssel és erkölcsi megbecsüléssel.
