galéria megtekintése

A magyar katyvasz

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 01. számában
jelent meg.

Kaltenbach Jenő
Népszabadság

Az ország sorsáért, a még itt maradt gyermekei és unokái jövőjéért aggódó kevés számú magyar demokrata megdöbbenve és többnyire értetlenül áll azelőtt, hogy az aktív magyar választók mintegy 70 százaléka többé-kevésbé szélsőjobboldali pártra szavazott áprilisban. Pedig a képlet nem is olyan megfejthetetlen. Tüzetesebb vizsgálat után a következő, kétségkívül nem túl szívderítő kép tárul elénk.

A legnagyobb csoport, a magyarok mintegy egyharmada, „igazhitű” vallási fanatikus, aki az orbáni „államegyház” feltétlen híve. Nekik tökéletesen elég, ha időközönként olyan szózatokat hallanak az „egyházfő(k)től”, amelyekben a magyar és a nemzet szavak gyakorisága ízlésüknek megfelel, továbbá melyek szerint harcolni kell a hazánkra törő gonosz idegenek ellen, meg hogy ezúttal nem hagyjuk magunkat, és több tiszteletet isten választott népének.

Éljen a csodás Kelet, vesszen a hanyatló Nyugat! Hajrá magyarok! Ha ezt kellő gyakorisággal megkapják, akkor is boldogok, ha némi (rezsi)baksison kívül más okuk nemigen van rá. A lakosság további mintegy tíz százaléka a (tűzközelséggel arányos mértékben) gátlástalan, cinikus haszonélvezők tábora, az államegyház evilági, földi személyzete.

 

A fenti szöveget ők is mondogatják, miközben jól tudják, hogy tök hülyeség, de kit érdekel, ha működik. (Persze lehet, hogy köztük is van „igazhitű”, a határok elmosódhatnak.) A tudatos cinikusok segédcsapata szintén kb. tíz százalék. Ők vagy berezelt konformisták, akik abban bíznak, ha tartják a szájukat akkor megúszhatják, vagy őfelsége „fizetett” ellenzéke, akikre azért van szükség, nehogy a mamelukok kijózanodjanak.

A „bérellenzék” egy kisebb része ezt tudatosan vállalja, a többi meg a konstruktív ellenzékiség illúziójában ring. Van aztán egy kb. húszszázaléknyi meggyőződéses demokrata, akik amiatt esnek kétségbe, hogy az általuk képviselt igazság, amelyet nem túl nagy fantáziával próbálnak közvetíteni, miért nem hat, és akikről a gátlástalan cinikusok megpróbálják elhitetni, hogy gonosz idegenek korrupt ügynökei. (Biztos akad köztük is potenciális, cinikus haszonélvező, de pillanatnyilag ezt nem gyakorolhatja.)

Az ettől a vádtól való szabadulást aztán a szeplőtelenségért egymással szemben folytatott reménytelen küzdelmektől várják. És végül ott vegetál a maradék, illúzióvesztett, apatikus, lecsúszott tömeg, amelynek tagjai már semmiben sem hisznek, és akik majd egyszer (a régi vagy az új gátlástalanok segítségével), végső elkeseredésükben véget fognak vetni az egésznek, de ebben sem lesz sok köszönet. Erre mondják azt, hogy meneküljön, aki tud!? Vagy van valakinek jobb ötlete?

A szerző a Párbeszéd Magyarországért fővárosi képviselője

                                                                          ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.