A bevándorlás, amiről júniusi sajtótájékoztatómon beszéltem, sem tegnap, sem ma nem volt probléma Magyarországon. Ami nehézséget okoz, az a menekültek nagyarányú, alig kezelt átáramlása. Ami a bevándorlást illeti, a hazánkban élő valamivel több mint százezer külföldi remekül integrálódott, az átlagot meghaladó arányban dolgoznak, és az átlagnál kisebb arányban követnek el bűncselekményeket. Ezt nem én állítom, hanem a Központi Statisztikai Hivatal, amelyre az ellenzéknek nincs ráhatása. A legelvetemültebb rasszistákon kívül senkinek nincs problémája azzal, ha egy külföldi állampolgár Magyarországon talál új otthonra, itt vállal munkát vagy nyit vállalkozást. A kormány továbbra is árusítja a letelepedési kötvényeket, Rogán Antal és offshore barátai pedig szélesre tárva tartják zsebeiket. A beilleszkedést nagyban segíti, hogy a Magyarországra érkezők 80%-a magyar anyanyelvű. Igen, a rendszerváltás óta érkezett bevándorlók túlnyomó többsége határon túli magyar volt. Talán nem meglepő, hogy Orbán Viktor még 2001-ben, első miniszterelnöksége idején több millió bevándorlót várt volna, elsősorban határon túli magyarokat.
A háború és a halál elől menekülők viszont nem Magyarországon keresik a boldogulásukat. Orbán Viktort idézem, szó szerint: „Nem Magyarországra akarnak jönni! Tiszaföldvár egy remek hely, de ők Berlint akarják választani.” És ezek után a Fideszben igyekeznek úgy tenni, mintha a menekültek jelenlétét neveztük volna álproblémának. Nem az a baj, hogy ezzel a hazugsággal engem támadnak, az nem érdekes. Az igazi baj az, hogy lehetetlenné tesznek bármilyen értelmes párbeszédet.
A mai súlyos menekültáramlás problémája kezelhető lenne bármely előre gondolkodó kormány számára. Naponta akár néhány ezer ember átengedése, regisztrálása, pár napi ellátása is megoldható lenne abból a 27,5 milliárd forintból, ami Habony-kerítésre, Fidesz-propagandára ment el az elmúlt három hónapban. Ennek az embertömegnek a többszörösét látja el és szállítja a magyar állam az országon belül nap mint nap. A menekültkérdés egy kis emberséggel, források észszerű átcsoportosításával, odafigyeléssel nem lehetne probléma 2015-ben egy Magyarország méretű állam számára sem a falra, plakátra, közmédiára költött pénz töredékéből. Ezt hívják máshol kormányzásnak.
A Political Capital kimutatta, hogy 2015. január 15. és február 15. között egyszer már megközelítette az 1750 főt az egy-egy nap elfogott határátlépők száma, majd ezt a számot csak augusztus 15-én érte el újra. A plakátkampány két hónappal korábban, június közepén indult. Januárban még nem volt menekültellenes félelem, mert nem volt félelemkeltő propaganda. A félelem nem a menekülőkkel, hanem a kampánnyal érkezett.
A közmédia napi huszonnégy órában ráállt a menekültáradat bemutatására, újabb kampányok indultak, falépítésbe kezdett a kormány, a belépők regisztrációját, országon belüli közlekedését, átmeneti humanitárius ellátását gyakorlatilag a civil szféra látta el. Azontúl, hogy a fővárosi önkormányzat megfogadva kérésünket, három tranzitzónát nyitott Budapest pályaudvarain, különösebb előrelépés gyakorlatilag nem történt. Állampolgárok által felajánlott helyiségekben, az MSZP kinyitott székházában jótét magyar állampolgárok ezrei látták el adózott jövedelmükből az állam feladatait. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal létszámát augusztus végéig nem bővítették, a menekülő tömegek tájékoztatását nem oldották meg, az állam gyakorlatilag kivonta magát a forgalomból.
2015. szeptember 4-én, amikor a pályaudvarok helyzete tarthatatlanná vált, és a már ezer kilométerek óta menekülők gyalog indultak Ausztria felé, néhány óra alatt 100 buszt állított elő a kormány, és megoldotta a szállítást. Addig vajon mi volt ennek az akadálya?
Ahelyett, hogy közös európai megoldásra törekedett volna, vagy legalább az MSZP javaslatait időben megfogadta volna, a Fidesz cselekvőképtelenné tette a magyar államot, most meg igyekszik úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Közben a fél világ azon tanakodik, hogy mi lelte a magyarokat. Az országunkat megjelenítő miniszterelnök a szolidaritás hiányának szimbólumává vált – ismét. Londonban, Berlinben és a világ minden táján élő magyarok igyekeznek elmagyarázni, hogy ez a nép nem egyenlő a vezetőivel. Az sem mindennapos, hogy az osztrák kancellár a diplomáciában szokatlanul nyíltan hazugnak nevezte a miniszterelnököt.
Közben pedig leállt a kormányzás. Romokban az oktatás, a Klik nem fizeti a számláit, nem történik semmi érdemi az egészségügy és az ország átszervezése ügyében. Lehet, hogy Orbán Viktor úgy látja, valamennyi politikai támogatottságot szerez neki és pártjának, ha nem kezeli, hanem duzzasztja a menekültek átvándorlásából származó problémákat. Talán ez igaz is. De az ország magára hagyását, emberek millióinak átverését, hazugságok, téveszmék erősítését, a magyar pszichében évtizedekre nyomot hagyó rombolást nem lehet megbocsátani.
Az MSZP megoldásai világosak voltak hónapokkal ezelőtt is, és egyértelműek ma is. A miniszterelnöknek és csapatának pedig el kell számolnia mindazzal, amit az elmúlt negyedévben tettek és nem tettek. Ez az, ami nem álprobléma, hanem a valóság.
A szerző az MSZP budapesti elnöke
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
