Mindig gyanús, amikor szakértők valamely térség vagy ország geopolitikai jelentőségét emlegetik. Arkhimédésszel szólva: adjatok egy pontot, és megmondom, miért fontos! Oroszországnak Ukrajna közel van, és a Fekete-tenger ellenőrzéséhez kulcsfontosságú a Krím. Szíriában viszont a tartuszi kikötőbe térnek be készleteik feltöltésére a Földközi-tengerre küldött orosz hadihajók. Az Aszad-család Moszkva régi kliense, az elmúlt évtizedekben sok ezer szíriai tanult szovjet, majd orosz egyetemeken, Damaszkusz hűségesen vásárolta a tankokat és vadászbombázókat, az oroszokkal szavazott a nemzetközi fórumokon. A normál ügymenetbe „baloldali” arab terrorista szervezetek befogadása is belefért. Legfőképpen pedig Szíria szemben állt az USA közel-keleti törekvéseivel.
Amerikából mindez úgy néz ki, hogy Ukrajna ugyan messze van, és szegény ország, ám függetlenségi törekvéseinek támogatásával sakkban lehet tartani az oroszokat, akiknek így remélhetőleg nem marad energiájuk másutt, például a Közel-Keleten kellemetlenkedni. Ami Szíriát illeti, Aszad az oroszoké, tehát mennie kell, hogy utána mi lesz, majd kiderül, a lényeg, hogy ő ne legyen. Másfél évtizede Szaddám Huszeinről mondták ugyanezt Washingtonban – ugyanabba a folyóba láthatóan sokszor bele lehet lépni, ha nagyon akarja valaki. A pár napja elhunyt baseball-legenda, Yogi Berra nyomán így kiálthatunk föl: Ez már megint déja vu!
Oroszország szerdán elkezdte bombázni az Iszlám Állam szíriai állásait, amit Amerika egyáltalán nem bán. Amíg csak bombázni kell, minden segítség jól jön, ráadásul ezeket a bombákat és a hozzájuk tartozó repülőgépeket nem az amerikai adófizetők pénzéből vették, hanem az oroszokéból. A gondok majd a tárgyalásos szakasznál jelentkeznek, bármikor is lesz az. Most leereszkedőben van a háború jótékony, a probléma mélységeit eltakaró köde.
