Alkotói bravúrnak tartja a Szabadság téren épülő megszállási emlékművet Orbán Viktor. Ez a miniszterelnök által írt levélből derült ki. Nem mondhatnánk, hogy különösebben meglepődtünk. Eddig sem vett erőt rajtunk a kétség, vajon tetszik-e Orbánnak a sasos-arkangyalos szobor. Az igazán érdekes az, ahogyan a miniszterelnök elmeséli, mit is akar jelképezni az alkotás. Neheztelve jegyzi meg, hogy feltűnő gyorsasággal teret nyert az „angyal Magyarországgal történő azonosítása”. Orbán ezt kortünetnek minősíti: egy olyan kor tünetének, amelyben a „politikai-harci értelmezések vonzóbbak, mint a szellemi-lelki természetűek”.

A miniszterelnök az ártatlan áldozatokat látja az angyalban, és nem valamiféle ártatlan államot. Érvelése szerint állam vagy ország (beleértve a sajátunkat is) nem lehet ártatlan, ez fogalmi és természeti képtelenség. Ha viszont az angyal az ártatlan áldozatok szimbóluma, akkor minden rendben van. Elvégre – fejtegeti Orbán – ártatlan áldozatok százezreinek emléket állítani nemcsak helyes dolog, hanem erkölcsi természetű kötelesség is.

Beúszik a képbe a keresztényellenesség is, ilyen távolságokra azonban már nem kívánjuk követni a miniszterelnököt. Csupán Párkányi Raab Péternek, a szobor alkotójának meghatározására szeretnénk felhívni a figyelmét. Ami így szól: „Gábriel arkangyal, Isten embere, Magyarország szimbóluma.” A művész – Orbán értelmezésével szemben – nem az áldozatokat, hanem Magyarországot kívánta ábrázolni az arkangyal alakjában.

A kormány úgy döntött a szoborról, hogy annak jelentésével a miniszterelnök nem volt tisztában. De az is lehet, hogy csak utólag próbál magyarázkodni. Mindenképpen kínos.