Teljesül a vadászkamara vezetőinek régi álma: olyan hatalmas bevételekhez jutnak majd, amiről eddig csak álmodni mertek, kimondani nem nagyon vagy csak zárt szobákban, bizalmas beszélgetésekben. Tudták, nagyon kilógna a lóláb, ha szándékuknak nyilvánosan hangot adnának, de mindig azon igyekeztek, hogy támogatókra leljenek.
És leltek! Elérkezett a várva várt alkalom, a 2010-es parlamenti választás után megnyerték ügyüknek a KDNP elnökét, akit rögvest meg is választottak az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnökének. És ettől kezdve minden akadály elhárult, vagy legalábbis majdnem minden. Mert hát kínos helyzetek is adódtak. Elég csak Semjén Zsolt elhíresült 2011-es levelére gondolni, amelyet a vidékfejlesztési miniszternek írt, s amelyben mindenféle szakmai egyeztetés nélkül indítványozta (elsősorban a hazai, közel 56 000 fős vadásztársasági tag lelki békéjének megnyugtatása céljából), hogy számos védett állatfaj felkerüljön a vadászok által elejthető „vadászzsákmányok” listájára.
Nos, ez a kezdeményezés gellert kapott, mert a levél nyilvánosságra került, minek következtében sebtiben összehozott látszategyeztetést tartottak különféle vadászati, természetvédelmi és tudományos intézményekben ténykedő szakértőkkel, majd nagy dirrel-dúrral világgá kürtölték, hogy történelmi megállapodás született. Valóban történelmi, kétségtelen: a kirekesztés és a lekezelő cinizmus példája. Az érintett vadfajok (elsősorban ragadozó emlősök) úgynevezett „objektív kutatásával” (hogy tudniillik milyen a valóságos helyzetük, indokolt-e a vadászatuk stb.) kizárólag olyanokat bíztak meg, akik maguk javasolták korábban ezen fajok vadászatát. Vagyis 2011-ben megírták már azt az ítéletet, amelyet a program végén, valamikor 2017 tavaszán – ebben nem is kételkedhetünk – hivatalosan is ki fognak hirdetni. És ez ellen már nem lesz apelláta. Már ma tudni, mi várható a jövőben. Egyébként ezt különböző szakmai fórumokon nem is tagadják, sőt büszkén emlegetik, mint nagy-nagy szakmai sikert. Lelkük rajta!
És hát a vadászetika. Vajon mit értenek ez alatt? Azt, hogy a terveik szerint elsősorban, sőt kizárólagosan a vadásztársaságok no és az OMVK gazdagodása kedvéért olyan állatfajokat telepítenek majd be hazánkba vadászati céllal (méghozzá tömegesen), amelyeknek semmi keresnivalójuk a hazai faunában: vadpulykát, királyfácánt, vörös foglyot, szirti foglyot stb. Ezért kell majd minden eszközzel irtani a ragadozó emlőseinket (és több ragadozó madarunkat), hiszen szegények ők is húson élnek. De sebaj. Erre is kiötlötték már a választ: ragadozó-gazdálkodási modellben szabályozzák az állományaikat, ami hát maga a szakmai abszurditás. Ezt persze tudják maguk is, meg is mosolyogják az értetlenkedőket. Hihetetlen, hogy akadnak olyan szakemberek, nagy múltú tudományos műhelyek, akik, amelyek a nevüket adják ehhez.
És akkor még nem is beszéltünk a tavaszi szalonkavadászatról. Ha valami valóban etikátlan, sőt felháborító, hát ez az. De vélhetően már nem sokáig, szakmailag és minden bizonnyal etikailag is megmagyarázzák majd, miért is kell elpusztítani tömegével a tavasszal vonuló szalonkákat.
Mindehhez az utat már kikövezték. Szakaszról szakaszra 2010 tavasza óta. Már csak apró változások szükségesek, és hamarosan azok is megszületnek.
A vadász urak elégedetten dőlhetnek hátra.
A szerző természetvédő
