Szabad-e belülről csinosítgatni a barakkot, helyes-e futónövénnyel feldobni a szögesdrót kerítést? A diktatúrákban, tekintélyelvű berendezkedésekben vagy pusztán az idióta rendszerekben élők örök dilemmája ez. Tudomásul venni, és megpróbálni kihozni a rémes lehetőségekből a legjobbat, vagy megpróbálni eltörölni, és új alapokra helyezni az egészet? Az együttműködés javíthat valamennyit az állapotokon, de ezzel hozzájárul a nyomorúságos viszonyok fennmaradásához.
Lapunk cikket írt egy első látásra nagyon furcsa kezdeményezésről, amely uniós finanszírozás segítségével dolgoz ki a pedagógusok értékeléséhez, minősítéséhez szükséges módszertant. Ez a program azt ígéri, hogy az értékeltek a munkájukért cserébe bekerülhetnek az életpályamodell csúcsán lévőmester kategóriába. Ehhez mindenféle, életre szóló titoktartás és egyéb feltételek társulnak. Ennek a szokatlanságára figyeltünk fel.
A cikk megjelenése után számos érintett kereste meg lapunkat, köztük az ország legjobb középiskoláinak tanárai, akik elmondták, hogy a titoktartási furcsaságok ellenére a programot ígéretesnek és fontosnak tartják, mert jelen körülmények között segítené a magas színvonalú pedagógiai munkát végző kollégák elismerését és hosszabb távon az iskolában folyó munka minőségének javítását.
