galéria megtekintése

A legbizarrabb koalíció

18 komment


Solymosi Frigyes

Kiváló politikusaink a nagyobb hatás kedvéért néha olyan állításokat engednek meg maguknak, amelyek nemcsak számukra, hanem az ország számára is ártalmasak.

A miniszterelnök évértékelő beszédében szólt történelmünkről, jelenünkről, a bel- és külpolitikai ellenfelekről. Számomra a legnagyobb hiányosságot az jelentette, hogy semmi biztatót nem mondott az ország felzárkózásának, gazdasági erősödésének és az életkörülmények javulásának lehetőségeiről. Az embereket, különösen azokat, akik azon hezitálnak, hogy „menjünk vagy maradjunk", bizony ez sokkal jobban érdekli, mint a régmúlt analízise.

Nem meglepő, hogy a miniszterelnök hosszan taglalta a migránsok által okozott gondokat és azok eltérő megítélését az EU országaiban.
A kormányfők kijelentéseit a külföldi médiák és a kormányok megfelelő szervei kötelességszerűen rögzítik, és ha van számukra fontos, figyelmet érdemlő kitétel, az rövidesen az illetékesek asztalára kerül. Ma már a politikusoknak nem célszerű más országok vezetőit sértő beszédeket mondani még Kukurutyfalván sem, mert bizony az is hamar a fülükbe jut.

 

Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az EU tagországai lényegé­ben egy nagy családot képeznek. A gazdagok sok százmilliárd euró­val segítik a szegényebbeket. Elkerülöm, hogy ennek tagadóit minősítsem. Ahogyan egy családnak, úgy minden szövetségnek is vannak betegeskedő, rakoncátlan tagjai és rossz szabályai, amelyeket javítani kell. Jelenleg kétségkívül a legnagyobb gondot a migráció jelenti. Európának nyilvánvalóan segítenie kell a menekülteken, azokon, akiknek az élete otthon, elsősorban Szíriában veszélyben forog. Érthetők Merkel kancellár kezdeti segítőkész nyilatkozatai. Arra azonban sem ő, sem mások nem számítottak, hogy nemcsak az életüket mentő menekültek, hanem a jobb életkörülmények után vágyakozó más nemzetiségiek is elindulnak, kihasználva Európa befogadó­szándékát. Úgy látszik, ők még nem értesültek róla, hogy a nyugati liberális demokráciák a hanyatló országok közé tartoznak, szemben az illiberális keleti demokráciákkal, amelyek előtt nagy jövő áll. Hozzájuk még nem jutott el jeles politikusunk tusnádfürdői analízise, vagy esetleg nem hisznek benne.

Ahogy a migránsok száma szaporodik, úgy jelent egyre nagyobb gondot az elhelyezésük, és az EU azt várja a tagországaitól, hogy méretükhöz, erejükhöz képest vegyenek részt a befogadásukban. Ennek kezdettől fogva legnagyobb ellenzője hazánk miniszterelnöke volt, megfeledkezve arról, hogy a migránsok nem nálunk akarnak letelepedni: hazánkat mindössze tranzitországnak tekintik.

Mint minden területen, ahol jelentősebb illegális jövedelemre lehet szert tenni, feltűnnek a szélhámosok, akik jó pénzért – törvénytelen úton – megpróbálják a migránsokat a célország közelébe eljuttatni. Sajnos ezen a téren borzalmas dolgok történtek: túlzsúfolt kishajók süllyedtek a tengerbe utasaikkal együtt, légmentesen lezárt autókban fulladtak meg emberek, köztük kicsi gyerekek. Ez bizony bűntény, a felelősöket nehéz felmenteni a gyilkosság vádja alól.

Mindezek fényében nagyon meg kell fontolni, hogy kiket kapcsolunk össze az embercsempészekkel. Számomra sokkolóan hatott a miniszterelnök kijelentése, miszerint: „Létrejött a világtörténelem legbizarrabb koalíciója az embercsempészek, a jogvédő civil aktivisták és az európai csúcspolitikusok között arra, hogy tervezetten ideszállítsanak sok millió migránst". Miniszterelnökünk összekapcsolja az emberek életét veszélyeztető bűnözők és az EU vezető politikusainak a ténykedését: együttműködést tételez fel közöttük. A „koalíció" ugyanis szoros kapcsolatot, közösen megtervezett feladatokat, és lényeges dolgokban való egyetértést feltételez. A beszéd eme részét hallva nem akartam hinni a fülemnek, és családom tagjait faggattam, hogy jól értettem-e. A beszéd újságokban megjelent szövege szerint sajnos igen. Sőt, a Demokrata következő száma már vastag betűkkel a címoldalon idézte ezt a mondatot.

Nézetem szerint a kormányfő ezen kijelentése elképesztő, amelyet semmissé tenni már nem lehet. Nincs abban semmi különös, ha az uniós országok vezető politikusainak véleménye fontos vagy kevésbé fontos kérdésekben eltérő: erre számtalan példát találhatunk. A demokratikus együttműködésbe még az is belefér, ha a nyilvánosság előtt bírálják egymást. Ezen a téren a kormányfő az élenjárók közé tartozik. Abban viszont erősen kételkedem, hogy a folyamatos EU elleni csatározás saját reputációja és az ország szempontjából előnyös lenne. De az, hogy az EU vezető politikusait a sok esetben emberek életét veszélyeztető bűnözőkkel veszi egy kalap alá, minden határon túlmegy. A mondatot visszavonni, a beszédből kitörölni már nem lehet. Nincs más hátra, mint diplomáciai úton bocsánatot kérni. Most már csak abban lehet bízni, hogy ezért a mondatért nem marasztalnak el mindnyájunkat.

Tanulság: minden politika iránt érdeklődő polgár tisztában van azzal, hogy a miniszterelnök a beszédeit nem maga írja, hanem – feltehetőleg – valamelyik felelősség és fizetés nélküli (?) milliomos tanácsadója. Ha így igaz, talán érdemes lenne az MNB egyik új villájával végkielégíteni őt, és megszabadulni tőle.

A szerző  akadémikus, a Nemzeti Kör tagja

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.