Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az EU tagországai lényegében egy nagy családot képeznek. A gazdagok sok százmilliárd euróval segítik a szegényebbeket. Elkerülöm, hogy ennek tagadóit minősítsem. Ahogyan egy családnak, úgy minden szövetségnek is vannak betegeskedő, rakoncátlan tagjai és rossz szabályai, amelyeket javítani kell. Jelenleg kétségkívül a legnagyobb gondot a migráció jelenti. Európának nyilvánvalóan segítenie kell a menekülteken, azokon, akiknek az élete otthon, elsősorban Szíriában veszélyben forog. Érthetők Merkel kancellár kezdeti segítőkész nyilatkozatai. Arra azonban sem ő, sem mások nem számítottak, hogy nemcsak az életüket mentő menekültek, hanem a jobb életkörülmények után vágyakozó más nemzetiségiek is elindulnak, kihasználva Európa befogadószándékát. Úgy látszik, ők még nem értesültek róla, hogy a nyugati liberális demokráciák a hanyatló országok közé tartoznak, szemben az illiberális keleti demokráciákkal, amelyek előtt nagy jövő áll. Hozzájuk még nem jutott el jeles politikusunk tusnádfürdői analízise, vagy esetleg nem hisznek benne.
Ahogy a migránsok száma szaporodik, úgy jelent egyre nagyobb gondot az elhelyezésük, és az EU azt várja a tagországaitól, hogy méretükhöz, erejükhöz képest vegyenek részt a befogadásukban. Ennek kezdettől fogva legnagyobb ellenzője hazánk miniszterelnöke volt, megfeledkezve arról, hogy a migránsok nem nálunk akarnak letelepedni: hazánkat mindössze tranzitországnak tekintik.
Mint minden területen, ahol jelentősebb illegális jövedelemre lehet szert tenni, feltűnnek a szélhámosok, akik jó pénzért – törvénytelen úton – megpróbálják a migránsokat a célország közelébe eljuttatni. Sajnos ezen a téren borzalmas dolgok történtek: túlzsúfolt kishajók süllyedtek a tengerbe utasaikkal együtt, légmentesen lezárt autókban fulladtak meg emberek, köztük kicsi gyerekek. Ez bizony bűntény, a felelősöket nehéz felmenteni a gyilkosság vádja alól.
Mindezek fényében nagyon meg kell fontolni, hogy kiket kapcsolunk össze az embercsempészekkel. Számomra sokkolóan hatott a miniszterelnök kijelentése, miszerint: „Létrejött a világtörténelem legbizarrabb koalíciója az embercsempészek, a jogvédő civil aktivisták és az európai csúcspolitikusok között arra, hogy tervezetten ideszállítsanak sok millió migránst". Miniszterelnökünk összekapcsolja az emberek életét veszélyeztető bűnözők és az EU vezető politikusainak a ténykedését: együttműködést tételez fel közöttük. A „koalíció" ugyanis szoros kapcsolatot, közösen megtervezett feladatokat, és lényeges dolgokban való egyetértést feltételez. A beszéd eme részét hallva nem akartam hinni a fülemnek, és családom tagjait faggattam, hogy jól értettem-e. A beszéd újságokban megjelent szövege szerint sajnos igen. Sőt, a Demokrata következő száma már vastag betűkkel a címoldalon idézte ezt a mondatot.
Nézetem szerint a kormányfő ezen kijelentése elképesztő, amelyet semmissé tenni már nem lehet. Nincs abban semmi különös, ha az uniós országok vezető politikusainak véleménye fontos vagy kevésbé fontos kérdésekben eltérő: erre számtalan példát találhatunk. A demokratikus együttműködésbe még az is belefér, ha a nyilvánosság előtt bírálják egymást. Ezen a téren a kormányfő az élenjárók közé tartozik. Abban viszont erősen kételkedem, hogy a folyamatos EU elleni csatározás saját reputációja és az ország szempontjából előnyös lenne. De az, hogy az EU vezető politikusait a sok esetben emberek életét veszélyeztető bűnözőkkel veszi egy kalap alá, minden határon túlmegy. A mondatot visszavonni, a beszédből kitörölni már nem lehet. Nincs más hátra, mint diplomáciai úton bocsánatot kérni. Most már csak abban lehet bízni, hogy ezért a mondatért nem marasztalnak el mindnyájunkat.
Tanulság: minden politika iránt érdeklődő polgár tisztában van azzal, hogy a miniszterelnök a beszédeit nem maga írja, hanem – feltehetőleg – valamelyik felelősség és fizetés nélküli (?) milliomos tanácsadója. Ha így igaz, talán érdemes lenne az MNB egyik új villájával végkielégíteni őt, és megszabadulni tőle.
A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
