Mióta világ a világ, minden más vagyonára ácsingózó szeretné, ha a lopás nem látszana annak, ami; ha a rablás nem látszana annak, ami. Ehhez nem is kell más, csak egy törvény. Mától az lesz itt a törvény, hogy a Jóska és a Jancsi az uzsonnára hozott szalámis kenyere felét (ha jólelkű vagyok) vagy egészét (ha nem vagyok az) köteles nekem papírszalvéta kíséretében beszolgáltatni. Az osztály legerősebb vagy legpimaszabb kölyke szokott ilyen és efféle „törvényt” hirdetni az általános iskolában. Nyilván valami hasonlóhoz szokott a Vezér, aminek jelét adta a nyilvánosság számára is, amikor a főpolgármester társaságában az Andrássy úton utazva meglátta az egykori balettintézet üresen álló épületét, és azt találta mondani, hogy „csináljatok rá törvényt!” (oszt a tiétek lesz – csak ezt nem tette hozzá). De amíg az uzsonnaátadás „törvényéhez” elég a legerősebb ökle, addig a valóságos törvénybe öntéshez már többen kellenek. Szervezkedniük kell. Az uzsonnaelorzás minden tanítási napra érvényes, folyamatosan és olajozottan működő, törvényes rendszerét még egy általános iskolai osztályban is csak szervezetten, mondhatnánk, bűnszervezetbe tömörülve lehet elérni.
Minden nagy léptékű rablás törvényes volt ebben a hazában. Emlékezzünk csak a múlt század zsidótörvényeire: először a foglalkozás gyakorlásának a szabadságát korlátozták törvényesen, azután az egyetemlátogatás jogát korlátozták törvényesen, sor került a kereskedelmi üzletek fenntartásának a korlátozására is törvényesen, míg eljutottunk a zsidó zongora, a zsidó rádió beszolgáltatásáról hozott törvényekhez. (Most nem szólok a törvényes megsemmisítésről, mert arra nem volt törvény, csak a zsidók törvényes munkára szállításáról.) De ugyanígy törvényes volt a „kulákbirtokok” elkobzása, földműves szerszámaik elvétele, igásállataik tartásának korlátozása. Törvényes volt a gyártulajdonosok, a cipészműhely-tulajdonosok kisajátítása, törvényes volt a kényszertársbérletek kialakítása. Törvényes volt a kitelepítés a Hortobágyra. Törvényes volt a magánmegtakarítások, az életben maradáshoz is alig elégséges bérek egy részének békekölcsönre való „önkéntes felajánlása” is. Ebben nőttünk fel. Ahogy Márton László írja kitűnő könyvében, az Árnyas főutcában: „Törvényszerűvé vált a törvényekkel előkészített törvénytelenség.” Ha valaki otthon ehhez szokott, ha így került törvényesen asztal, szék, rádió, zongora a birtokába, ha ezt szüleitől, rokonaitól, a falubeliektől, a szomszédoktól jól eltanulta, akkor felnőttként, új állásában ezt fogja nagy léptékben, szervezetten – ha tetszik –, nagy léptékű bűnszervezetben folytatni. Ha van rá törvény, akkor törvényes minden.
Most sincs ez másként. Mert…
