Az országnak nincs szüksége új gyámra. Saját hangra és felelősségtudatra van szüksége, arra a készségre, hogy az emberek meghallgassák egymást, és egyeztessenek – egy már régóta esedékes belső kibékülés a sürgető. Európa ebben az ügyben csak igen óvatosan segíthet. Az is valami, hogy az ország az Európai Unióhoz és a NATO-hoz tartozik, ami viszonylagos békét biztosít számára minden szomszédos országgal, amelyben mindenütt erős magyar kisebbségek élnek, és hagyományosan keserű konfliktusok parázslanak.
Ez óriási, megfizethetetlen érték. Egy önmagát véresen darabokra szaggató Jugoszlávia tragédiája nem ismétlődhet meg még egyszer Európában. Minden mást azonban az országoknak és régióknak önmaguknak kell megoldaniuk. Vég nélküli feladatok vannak napirenden, nem csak Magyarországon. Ha az ország minden szomszédjával végérvényesen kibékülne, akkor a belügyekben is rengeteg politikai gyűlöletnek búcsút inthetne végre. Európa tud Magyarországnak segíteni, ám ez csak akkor lehet sikeres, ha Magyarország is vállalja saját felelősségét Európával szemben.
Olyan világban élünk, amely a csupán nemzeti érdekekre korlátozódó politikát minden egyes nappal lehetetlenebbé teszi. A világ minden tája úgy össze van kötve egymással, mint a szőnyeg szövete. A globális felmelegedés a sarkvidéki éhező jegesmedvét a hollandok közeli rokonaivá avatja, akik a tenger emelkedő vízszintjétől rettegnek. Gondjaik azonosak. Az összeomló bankok ugyanazzal a magától értetődőséggel hagyják figyelmen kívül az országhatárokat, mint az ítéletidő, vagy mint a költöző madarak.
Semmiféle nemzeti politika nem akadályozhatja meg őket ebben. A szomszédos Ukrajna szuverén önrendelkezésért küzd, és eközben végzetes módon egyre tehetetlenebbül válik a hatalmas és ráadásul tanácstalan külvilág szerencsétlen játékszerévé. A párizsi terror barbár módon nyitotta fel mindenki szemét: Algéria, Jemen és Irak Párizs szívében fekszik, Franciaország az arab világ egy része. De a rémületben remény is rejlik. A földkerekségen mindenütt számtalan ember azonosul megrendülten és öntudatosan egy aprócska újsággal, amelyet el akartak pusztítani, és amely most a nemzetközi szimpátia erejével olyan hatásos üzenetet sugároz, mint még soha. Még a fanatikus kritika új hulláma is csak erősebbé teszi.
Rosszban-jóban egyaránt igaz: a belpolitika már régóta mindenütt külpolitika, a külpolitika pedig belpolitika. Nem csak tanulhatunk egymástól, feltétlenül rá is vagyunk kényszerítve – a felelősség már régóta határtalan. Szerencsés lenne, ha a német kancellár asszony kihasználná korlátozott lehetőségeit, megpróbálná a tékozló fiút az európai konzervatívok táborába visszacsalogatni.
Ehhez azonban rá kell mutatnia a nyílt sebekre, helyteleníteni a demokrácia leépítését, követelni az európai toleranciát, a bevándorlási jogot, a szabad médiát és a független bíróságokat, sürgetni az európai pénzek felhasználásának átlátható és szigorú átvizsgálását és mindenfajta korrupció mihamarabbi leküzdését. Ez nem lesz egyszerű, a német–magyar gazdasági kapcsolat több mint stabil, és mindkét oldalnak fontos. Miért rontaná el bárki is politikailag azt, ami gazdaságilag virágzik?
Az elvárások óriásiak, ám nagyon valószínű, hogy alig történik majd valami. Maga a látogatás Orbán Viktor felértékelése, néhány kritikus célzás pedig leértékeli, vagyis minden marad, ahogy van. Nem kevés magyar, a nemzetiek és konzervatívak közül is fájlalni fogja, hogy saját országában nincs egy ilyen személy, mint ez az Angela Merkel, aki aurájában tökéletes ellentétét testesíti meg Orbán Viktornak.
Merkel óvatosan közvetít, Orbán Viktor ezzel szemben agresszív módon sarkít, Merkel a hosszú lélegzetű, körültekintő késleltetés híve, Orbán a túl gyors támadásé. A magyar politikának jól jönnének a mérsékelt kancellár asszony erényei, egy újfajta Deák Ferenc megjelenése, mert a jelenlegi, csírájában létező ellenállás még arc nélküli és átláthatatlan. A számos tüntetés versenyez egymással, még nem tudnak közös nevezőre jutni. A kép zavaros. A német látogató kapkodhatja majd a fejét.
(Meyer Krisztina fordítása)
A szerző irodalomtörténész, író
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
