galéria megtekintése

A kupik védelmében

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 21. számában
jelent meg.


F. Szabó Emese
Népszabadság

Jelenet a Krétakör egy előadásából
Jelenet a Krétakör egy előadásából
Teknős Miklós

Lehet háborogni azon, hogy a Kehi rászállt a civilekre, és a pályázati pénzek felhasználásáról tesz fel kínzó kérdéseket. A szervezet meglátogatta a TASZ-t, a Krétakört, és még biztosan számos helyre megy. Mondhatjuk, hogy ezt kikérjük magunknak, mert a civil társadalmat nem lehet ily módon fenyegetni és nyomás alá helyezni. A magyarországi harmatgyenge civil szférát pedig különösen nem. Csak hát: borítékolható, hogy a Kehi talál is valamit.

Nem feltétlenül azért, mert kekeckedni fog, de nem is azért, mert a civilek csalnak és hazudnak a maguk javára és az ország lejáratása érdekében. Azért fog találni valamit, mert bárki menne el a civil szervezetek többségéhez – de akár tetszőleges kisvállalkozáshoz is –, jó eséllyel találna valamit.

 

Ezeken a helyeken ugyanis könyvelői, számviteli szemmel nézve kupleráj van. Mindig is az volt. Az sem érdekelt senkit, hogy az elmúlt években a NAV kérdezgette a civileket. Igaz, nem a közpénzek felhasználását kutatta, hanem a vállalkozásból származó bevétel, áfás és áfamentes ügyletek, illetve a megkapott szja-s egy százalékok után kérdezett. Ez a Gyermekrák Alapítvány esetében érte el az ingerküszöböt.

A kupleráj minősítés nem tükröz automatikusan sem hanyagságot, sem szándékos visszaélést. Csak azt, hogy az érintettek nem igazán értik a rendszert.

Minek kell egy díszlet átvételéhez teljesítési igazolás? Ott a díszlet a színpadon, megnézheti bárki. Igen, a jelmez is megérkezett. Számla? A művésznőről meg is jelent kép az újságban, látni való, hogy rajta van a ruha. Laci bácsi? Ő csak nyugdíjas, bejár segíteni, húsz évig dolgozott itt. Bejelenteni? De hát alig kap valamit.

Egy civil szervezet nincs felkészülve arra, hogy szigorú számadású nyomtatványokat kell nyilvántartania, hogy pontosan külön kell választania a nonprofit és forprofit tevékenységét. Jellemzően nem is jut eszébe, hogy jobb lenne egy dörzsölt könyvelőre bízni a pénzügyeket ahelyett, hogy a bölcsész ügyvezető izzadja ki a bevallásokat és nyilvántartásokat. S még ha tudja is, hogy kellene neki pénzügyi szakember, nem tudja megfizetni.

A végeredmény ugyanaz: kupleráj.

Pusztán ebből a szemszögből teljesen érthető volna, ha a hatóságok megnéznék, hová mennek közpénzek, s a civilek miként használják azokat fel. Ez csak akkor volna azonban méltányolható, ha nem ad hoc jelleggel, az alanyokat „egyéb okokból” kipécézve ellenőriznének. Ha objektív kiválasztási eszközök mentén – mondjuk, a nyújtott támogatás összegéhez igazodva – kerülnének sorra.

Kezdve például a kormánynak kedves Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítvánnyal, amely nem nyújtott be tevékenységéről beszámolót, holott erre törvény kötelezi.

De hiteles lenne az ellenőrzés akkor is, ha az Állami Számvevőszék nem 2003-ban vizsgálta volna utoljára a nonprofit szektort, illetve 2006-ban a Nemzeti Civil Alapprogramot, és most nem a norvégokkal való vita hevében gondolnák úgy, hogy az északiak védencein példát statuálnak.

A Kehivel fenyegetőzni könnyű, de az eljárás elfedi, hogy a civil világ problémája ennél sokkal nagyobb.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.