galéria megtekintése

A Kreml árnyékában

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 04. számában
jelent meg.


Szilvássy József
Népszabadság

Minél veszélyesebb méreteket ölt az orosz–ukrán konfliktus, annál gyakrabban emlékeztetnek az 1938-as müncheni egyezményre. Csehországi kommentárok, blogok sokasága hívja fel a figyelmet arra, hogy Hitler hetvenhat éve a német kisebbség védelmének ürügyével vonult be a szudétanémet vidékre. A nyugati hatalmak pedig előzőleg rábólintottak erre a lépésére.

Neville Chamberlain brit miniszterelnök a bajorországi alku után azzal kérkedett, hogy Csehszlovákia feldarabolásával megmentették a békét. Nem feledhetjük, mi következett ezután, hangsúlyozzák főleg a csehek.

Mint minden történelmi párhuzam, ez is sántít, de érdemes megemlíteni, hogy Putyin jelenleg az ukrajnai oroszok védelmezőjeként lép fel, ám jelentős számú honfitársa él a balti államokban is. És cinikusan ukrán Wehrmachtot és nácikat emleget. Nem véletlen, hogy odahaza egyre hevesebben bírálják Bohuslav Sobotka cseh kormányfőt, aki nem okul a karakán lengyel magatartásból, és a széles körben populistának minősített Orbán Viktorral és Robert Ficóval árul egy gyékényen.

 

Varsóban nem felejtették el Putyinnak azt a kijelentését, miszerint az elmúlt évszázad legnagyobb geopolitikai tragédiája a Szovjetunió szétesése volt. Most Ukrajnában katonai eszközökkel próbálja feltámasztani a birodalmat. És arra is emlékeznek, hogy a Kreml ócska papírrá fokozta le a két évtizede aláírt budapesti memorandumot, amelyben Oroszország is szavatolta az atomsorompóhoz csatlakozó Ukrajna területi integritását és politikai függetlenségét.

Többen firtatják azt is, vajon miért állt be a cseh kormányfő abba a politikai kórusba, amely egyre csak sopánkodik az eddigi és az esetleges újabb szankciók következményei miatt. Természetesen nem is egészen alaptalanul, de minden közép- európai ország alapvető nemzeti érdeke mégiscsak Putyin megfékezése. Újabban már az eddig békülékeny Werner Faymann sem ellenzi a további megszorító intézkedéscsomagot Oroszország ellen. Alighanem az osztrák kancellár rádöbbent arra, hogy a Gazprom–OMV-biznisznél fontosabb az európai béke.

Orbán Viktor és Robert Fico magatartását a prágai és pozsonyi kommentárok ugyanúgy magyarázzák: mindkét miniszterelnök alig leplezetten csodálja Putyin autokrata rezsimjét. Ezenkívül Budapestet elsősorban a paksi erőmű bővítésével kapcsolatos titokzatos alku, Pozsonyt pedig a kormányárti Smer-SD holdudvarába tartozó oligarchák szürkébe hajló oroszországi ügyletei is kivárásra, mellébeszélésre ösztönzik.

Nem az a gond, hogy kétségbe vonnák a szankciók értelmét, hanem hogy elhallgatják, miért van erre szükség. Nyilvánvalóan nem törődnek azzal, hogy már nemcsak Nyugat-Európában, hanem Lengyelországban is a Kreml ötödik hadoszlopának tartják őket. Pedig a homlokegyenest ellenkező kijevi és moszkvai kijelentések dzsungelében egy tény nyilvánvaló: az ukrajnai konfliktus rendezéséhez csupán az egységes álláspontot képviselő EU járulhat hozzá.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.