Október elején a „cigány lélektant” firtató Bánó András az ATV-ben kavart – jogos – indulatokat. Osztolykán Ágnesnek feltett különös kérdései kapcsán akkor sokan megszólaltak. Akkor is kiderült, hogy a felkészületlenséget, a gondolatok tisztázatlanságát nem lehet elrejteni a politikai korrektség kritikája mögé.

Nem kellett sokat várni az újabb idegborzoló párbeszédre. Friderikusz Sándor az úgynevezett „cigánykérdést” kibeszélő sorozatában – nagyon helyesen – egy asztalhoz ültette Debreczeni Józsefet Kállai Ernővel és Setét Jenővel. A szerkesztőket dicséri, hogy létrehozták ezt a közvetlen találkozást. Amit azonban láthattunk-hallhattunk, az lehangoló volt. Kállai Ernő és Setét Jenő – nem váratlan módon – a magyar demokratikus rendszer negyedszázad alatt bemutatott teljesítményét bírálták és a teljes politikai elit felelősségét hangsúlyozták az évtizedek alatt folyamatosan romló és mára katasztrofálissá váló helyzetért.

Nem fogadták el a katasztrófával kapcsolatban a cigányság vagy egyes csoportjai részleges felelősségének felvetését sem. A másik fél – Debreczeni József és a semleges műsorvezetői pozícióját feladva Debreczeni mellé álló Friderikusz Sándor – ugyanakkor megpróbált vissza-visszatérni ahhoz a kérdéshez, hogy van-e, és mekkora felelőssége magának a cigányságnak vagy egyes csoportjainak azért, amiért a többségi társadalom „együttélési problémákat”, „szocializációs problémákat” érzékel.

Friderikusz odáig is eljutott, hogy „egyes bűncselekménytípusok” – például a falopás, mint azt sebtében előhozta – esetében a cigány elkövetők túlsúlyát firtassa. A kilátástalanná váló párbeszédre jellemző, hogy ennél a pontnál Kállai Ernő keményen elutasította magát a megközelítést is: ő is sorolhatná az „együttélési problémákat” a „magyar közösséggel, amit nehezen tud tolerálni” – a falopást pedig, mint jellegzetes bűncselekménytípust, nyilvánvalóan a nyomor szüli, komolytalan lenne azt etnikai jellegzetességnek tekinteni. (Előkerült a vitában az is – Debreczeni József és Friderikusz Sándor is előhozta –, hogy a problémákat felvetni, megbeszélni próbáló kezdeményezéseket az elmúlt évtizedekben keményen lefojtotta az „erőteljes véleményreguláció”, amely a rasszizmustól távol álló véleményeket is megbélyegezte és elítélte.)

Minden tévénéző beállítottsága szerint állást foglalhatott ezek után valamelyik fél mellett – én azt hiszem azonban, az a legnagyobb baj, hogy egyik félnek sincs igaza, és különösen, egyikük sem visz közelebb a megoldáshoz. Úgy érzem, az ATV-ben hallható vita éppen azoknak nem mondott semmit, akiket már nagyon ideje lenne végre értelmesen megszólítani: a jobbikos-fideszes hozzáállásnak „jobb híján” bedőlő, kapaszkodókat kereső bizonytalankodóknak. (Mit nevezek jobbikos/fideszes hozzáállásnak, szellemiségnek? A cigányokat – néven nevezve vagy kódolt utalással – magának a problémának bélyegző, a retorziókban, „megfegyelmezésben”, „kemény kézben” hívő hozzáállást, minden felelősség eltolását a többségi társadalomtól.)

Kállai Ernő és Setét Jenő jogosan és tiszteletre méltóan követeli, hogy azok, akik békés és normális Magyarországot akarnak, őrizzék meg a józan eszüket és a tisztességes szándékaikat. Nem hihetem el azonban nekik, hogy amit ebben a vitában képviseltek, tartható pozíció. Egyszerűen nem igaz, hogy a cigányok és nem cigányok közötti konfliktusok kizárólag különböző társadalmi státuszú csoportok státuszkülönbségből adódó súrlódásai.

Ennél sajnos többről van szó: már jó ideje etnikai szembenállásig „fejlődött” a magyarországi „cigánykérdés”. Mindkét részről vannak világos jelei ennek a csoportok közötti gyűlölködésnek – de legalábbis idegenkedésnek. Ezt el nem ismerni, bagatellizálni hiba. A másik oldalról Friderikusz Sándor és Debreczeni József sem győzte meg azonban a vitában azokat, akik hajlandók odafigyelni Kállai és Setét megfontolandó ellenérveire is. Egyszerűen túl könnyű vitapartnernek bizonyultak ők a két kiváló roma értelmiségi számára.

A példák, amiket akár Debreczeni József, akár Friderikusz Sándor felhozott, az érveik, amelyek a vitában előkerültek, egyszerűen a fideszes-jobbikos befolyás alá került sajtó, internetes kommentáradat és közbeszéd szintjén maradtak. Annak szűk látókörén semmivel sem léptek túl. Falopás, mint a cigányok speciális bűnözési ága? Ez a példa harmatgyenge – tökéletesen igaza van annak, aki egyértelmű magyarázatként a nyomorra mutat.

Együttélési problémák? Konkrétan miről van szó? Kállai Ernő jogosan kért konkrétumokat, mert – ahogy a vitában másutt is kiderült –, ha konkrétumok jönnének elő, gyorsan kiderülne, hogy bizonyosan vannak olyan „együttélési problémák”, amelyek a valóság hiányos ismeretéből, az előítéletes közbeszéd által táplált legendákból „keletkeztek”. Ott tartunk, hogy ég már a ház, magyar cigányok és nem cigányok közös háza, sürgősen szót kellene érteni egymással, de kiváló, bölcs és jó szándékú emberek nem találják a megfelelő nyelvet és tematikát hozzá.

Akik a jogvédőket, a politikai korrektségnek egy darabig érvényesülő mérséklő szerepét szidják ezért, azok nem jó helyen keresgélnek. A gondolkodás felületességéért, a viták félrecsúszásáért nem a politikai korrektség felelős. Píszí stílusban, píszí felfogásban is, gyűlölködés, kollektív megbélyegzés nélkül is mindent meg lehet és meg is kell beszélni közös ügyeinkről. Sőt csak így szabad megbeszélni.

A szerző szerkesztő

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.