A kormány láncos kutyái

Mi lehet a kutyáktól való megszabadulás oka? Az egyik nyilvánvalóan az, hogy a láncaikat vesztett ebek az esetek többségében képtelenek rövid idő alatt alkalmazkodni az új helyzethez, a fene nagy szabadsághoz, és akár a saját udvarukban, akár a szomszéd kertjében hatalmas károkat okozhatnak. A másik a jegyző mint állatvédelmi hatóság várható eljárása. (Az a gazda, aki továbbra is tartósan láncon tartja a házi kedvencét, akár százötvenezer forintig terjedő bírságra is számíthat.) Ezekkel a kockázatokkal a kormány nem foglalkozott. 2012 óta semmiféle komolyabb kormányzati kommunikáció nem érintette a „láncos kutyákat”: sem az ebeket, sem az érdekükben szakszerűtlenül eljáró civileket.

Az érintett állatvédelmi szervezetek a kormány részére legalább azt javasolhatták volna – ha már belekontárkodtak az állatvédelmi jog zárt rendszerének fejlesztésébe –, hogy az egyes kutyaméretekre előírt láncméret maradjon hatályban, immár nem a tartós láncon tartás, hanem az ideiglenes megkötés esetére. Sem a lánchossz, sem a tartósság fogalmának meghatározása nem található meg a rendeletben.

A Nébih állatvédelemért felelős kormányzati szakemberei január második hetében látványos mosakodásba kezdtek. Közleményükben – amely csak olaj volt a tűzre – többek között ezt rögzítették: „nem az a közvetlen, azonnali cél, hogy minden kutya végleg lekerüljön a láncról”. Pallós László országos állatvédelmi főfelügyelő a Kossuth rádió január ­15-i Napközben című műsorában ezt megerősítette, kiegészítve azzal –  igazolva az állatvédelmi jogban való járatlanságát –, hogy láncon tartással az állatkínzás bűncselekményét nem lehet elkövetni. És ekkor már nem érti a láncra kötést ellenző, állatszerető ember, hogy miért nem lehetett úgy módosítani a rendeletet, hogy az a kutya, amelyik mégiscsak tartósan láncon marad (Nébih-engedéllyel: ha van ilyen!), legalább ne szenvedjen.

A kutya nem láncra termett, hanem az ember mellé, annak lába alá vagy ölébe, de nem is az Orbán-kormány állatvédelmi szakértői gárdájának szabályozási rendszerébe. Kíváncsi vagyok, hogy bocsánatot kér-e majd valaki az állatvédőktől és az állattartóktól az elmúlt négy esztendőben elszalasztott kormányzati kommunikációért, és hogy ezzel együtt gyorsan kijavítják-e a kormányrendeletet. Még nem késő, még csak január van, talán még nem bírságolnak a jegyzők, talán még nem altattak el egyetlen leadott ebet sem a sintérek: egy hibás jogszabály miatt!

A szerző a Magyar Állatjóléti Alapítvány elnöke