Nincs a gasztronómia területén semmiféle polgárháború. Mindössze annyi történt, hogy néhány sztár – pontosan tizenkettő – fogta magát és megalapította a Pannon Gasztronómiai Akadémiát. Ezzel a lendülettel ki is lépett az anyaegyesületből (MGE) – abból, amelyet Molnár B. Tamás alapított hittérítői buzgalommal és hozzáértéssel. Most már tehát a magyarok csúcskonyhájában is röpködnek a máshoz használt kések: a távozók azzal vádolják az MGE vezetőjét, hogy saját hasznára akarja használni a Bocuse-sikert, Molnár B. szerint mindössze arról van szó, hogy megindult a tülekedés az állami pénzekért.
A távozók élén Zsiday Zoltán Roy, aki bejáratos a Fidesz legfelsőbb köreibe, nem is rejtette véka alá: „Attól még, hogy valaki szuperguru és szakértő, nem biztos, hogy a döntéshozókkal neki kellene tárgyalni."
A szeletelés fortélyai hozzátartoznak a konyhaművészethez, de a birodalmak, ágazatok elfoglalásához is. Finom, de határozott mozdulatokkal föl lehet szeletelni mindent úgy, hogy az méretben, állagban alkalmazkodjon a kreált recepthez, s ami használhatatlannak, fölöslegesnek bizonyul, ne ronthassa el a produktumot. Az ellenállás, a szemben álló vagy éppen sehová sem tartozó erők gyengítése, megosztása is egyfajta szeletelés, amely sokáig még ott sem feltűnő, ahol a művelet érvénybe lép. Rossz szinte észrevétlenül selejtté válni, kirostálódni, de mire a vészcsengő megszólal, általában már késő – utólag visszanézve mégsem váratlan, ami történik. Igaz, hogy a hódítás minden szférában más és más: a centralizálástól tarthat a kivásárlásig, az oxigénelvétel ezernyi módjától az új, kormánybarát szervezetek megalapításáig felölelhet mindent, amit átvitt értelemben szeletelésnek nevezhetünk.
