galéria megtekintése

A kilépés főpróbája

17 komment

Fodor Gábor

Az elmúlt hetekben Európa és Magyarország ­jövője szempontjából két kulcsfontosságú döntés született. Az egyiket a brit szavazók hozták az Európai Unióból való kilépésről, a másikat a magyar ­Alkotmánybíróság Orbán Viktor kvótanépszavazásának átengedéséről.

Bár a Brexit európai jelentősége mindenki számára első ránézésre is egyértelmű, a másodiké vélhetően nem. Magyarország jövőjét az EU-ban, vagy éppen azon kívül ugyanakkor alapjaiban határozza meg az október 2-i szavazás is.

A britek a múlt héten olyan döntést hoztak, amely felforgathatja mind az unió, mind a benne élő tagállamok jövőjét. A referendum eredményét tiszteletben kell tartani, ugyanakkor az Európai Unió építményének megtartása innentől mindenkitől józanságot és ­felelősséget igényelne. Bár az utolsó napokban a magyar kormány a bennmaradás mellett kampányolt ­Nagy-Britanniában, Orbán Viktor a kilépés utáni kárörvendő, az Európai Uniót osto­rozó reakcióival egyértelművé tette, hogy valójában maga is a britek távozásának drukkolt. Ez pedig nem véletlen. Jómagam az elsők között, három éve hívtam fel a figyelmet arra, hogy a miniszterelnök hosszú távú célja Magyarország EU-ból való kivezetése is lehet. A népszavazás ­valójában nem a feltett kérdésről szól, hanem Orbán Viktor első lépése lenne Magyarország kiléptetése felé. Erősíti az általam megfogalmazott aggodalmat, hogy a napokban Lázár János és Kovács Zoltán is úgy nyilatkozott a kormány részéről, hogy ma már egy népszavazáson az EU-ból való kilépésre voksolnának.

 

Megjegyzem: miközben a kormányfő a kvóta ellen érvel, a kormány – a nemzetbiztonsági kockázatokkal mit sem ­törődve – ezreknek, köztük csalóknak és gyanús üzletembereknek ad ellenőrizetlenül, pénzért állampolgárságot letelepedési kötvényen keresztül. Orbánnak az egyetlen baja a kvótával az, hogy nem profitál belőle senki a kormányoldalon.

Áder János döntése értelmében Magyarország állampolgárai október 2-án szavaznak az egyébként nem létező „kötelező betelepítésről". A „kvótanépszavazás" kérdése természetesen hazug és jogsértő is. Ebben nincs is vitánk a többi ellenzéki szereplővel, akik a népszavazás bojkottja mellett érveltek. Ezért támadtuk meg a referendum kiírását az Alkotmánybíróságnál és a Kúriánál, minden jogi lehetőséget kihasználva. Már a kérdés is hamis, hiszen az uniós jog nem ismeri a „kényszerbetelepítés" fogalmát. Az Országgyűlés nem is hozhat döntést ebben az EU hatáskörébe tartozó kérdésben.

Hazug és rosszul megfogalmazott kérdésre is lehet viszont helyes választ adni – ha értjük, hogy mi a kérdés valódi célja, tétje és következménye. Ez a népszavazás igazából arról szól, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon-e. A miniszterelnököt nem érdekli, hogy a magyar választók 2003-ban 84 százalékban mondtak igent az EU-tagságra. A lényeg nem változott: Magyarország első számú haszonélvezője az ­uniós tagságnak. Miután a jogi lehetőségeket kimerítettük, most politikai alternatívát kell nyújtanunk a kormánnyal szemben. Ezért kell elmenni és újra igennel szavazni az uniós tagságra!

A kormány unióellenes népszavazása lehetőséget teremt arra, hogy mindannyian üzenhessünk végre a kormánynak és személyesen Orbán Viktornak. Ha elmegyünk és elutasítjuk a hatalom álságos tervét Európa elhagyására, akkor személyesen Orbánnak üzenjük meg, hogy mi az EU tagjai akarunk maradni.

Meg szeretnénk győzni a Magyarország uniós tagsága iránt elkötelezett szavazókat és azokat, akik nem értenek egyet Orbán menekültellenes hangulatkeltésével arról, hogy érdemes elmenni és szavazni. Természetesen nincsenek illúzióink, ezen a szavazáson nem lehet nyerni, de lehet egy jelentékeny és erős kisebbségi álláspontot felmutatni. Igent kell mondanunk Európára. Különben a „kvótanépszavazás" az első lépés lehet ­Orbán számára Magyarország kilépése, a Huxit felé.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért veszünk részt egy népszavazáson, amit a baloldali ellenzéki pártok lényegében bojkottálnak. Nyilván lesznek, akik azzal érvelnek majd, hogy az „igen" kampány csak a Fidesz malmára hajtja a vizet, hiszen növeli a részvételt. Ez azonban téves érv, mert az érvényesség itt nem számít. Orbán Viktor és a Fidesz más politikusai korábban is elmondták, hogyha meggyőző többségbe kerül a kvótaellenes álláspont, azzal „üzenetet küldenek Brüsszelnek", függetlenül attól, hogy a népszavazás érvényes-e, azaz részt vesz-e rajta a választópolgárok több mint fele. Mivel a kérdésből jogilag nem következik szinte semmi, ezért nem a közjogi érvényesség számít.

Éppen a bojkott szolgálja Orbán Viktor érdekét.

A bojkott a vereségbe való beletörődés, a tehetetlenség és a passzivitás politikája. A bojkott beteljesíti ­Orbán Viktor álmát: saját szavazóit mozgósítja, az ­ellenzéki szavazókat otthon tartja. Orbán rendszere a passzivitásra épül. A bojkottal az ellenzék szereplői önként betömik a saját szájukat és lekötözik saját kezüket, mondván, így lehet megállítani az Orbán-rendszert. Tényleg a fotelforradalmárság vezet majd el a politikai változáshoz?

Nemzetközi példák tucatjai (például Irakban vagy Azerbajdzsánban) igazolják, hogy a bojkottok általában nem hozzák meg a várt eredményt. A Brookings Institute tanulmánya kimutatta, hogy 1990 és 2009 között 171 szavazás közül mindössze négy százalékban mutatható ki, hogy a bojkott elérte a várt eredményt: a kormányzó hatalom meggyengítését a nemzetközi figyelem és nyomás megerősödése miatt. Az esetek 96 százalékában a kormányzó hatalom erősödött meg a távolmaradás hatására.

Míg az utóbbi időben növekedett a kormánnyal szembeni aktív ellenállás, a bojkott magára hagyja a szavazókat, megtagadva tőlük annak lehetőségét, hogy kifejezzék ellenvéleményüket. A bojkott olyan eredményhez vezethet, melyben közel 100 százalékos támogatást fog élvezni Orbán Viktor unióellenes vé­leménye, és az alacsony részvétel nem menti majd
az eredményt. Az ellenzéki szavazók 2018-ban egy valódi választáson büntetik majd érte a pártokat. Akik az ellenzéki oldalon a bojkottól várják pozíciójuk megerősítését, azoknak érdemes megnézni, mi történik az uniópárti népszavazást gyakorlatilag elbojkottáló munkáspárti vezetővel, Jeremy Corbynnal, akit most saját pártján belülről buktatnak meg.

Milyen eredménye lehet ugyanakkor annak, ha Orbán Viktor akarata beteljesedik, és üzenetet küldünk arról, hogy nem akarunk az EU tagjai maradni? Egyrészt Magyarország visszafordíthatatlanul leszakad. Magyarország rengeteg uniós támogatástól eshet el, s még kevesebbet költ majd iskolákra, kórházakra, a gazdaság fejlesztésére. Uniós pénz kevesebb lesz, de a korrupció nem csökken majd. Így egyértelműen az állampolgároknak jut majd kevesebb. Másrészt Magyarország elveszíti önállóságát. Az EU-tól való távolodás nem növelné, hanem csökkentené Magyarország polgárainak szabadságát, hogy maguk döntsenek a sorsuk felől. Az EU-n kívül Magyarország sokkal kiszolgáltatottabbá válna. A népszavazás Magyarországot Oroszország karjai­ba lökheti. Magyarország az EU helyett csatlakozhat majd az Eurázsiai Unióhoz: Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Magyarország...

A rendszerváltástól kezdve minden népszavazásról elmondhatjuk (a négyigenesről, az EU-ról és a ­NATO-ról szólóról stb., stb.), hogy nem a passzív meghunyászkodás, hanem a politikai vélemény képviselete számított eredményes álláspontnak. Az 1989-es négyigenes népszavazáson az MDF távolmaradásra szólította fel az embereket. Ezzel lemondott az események ­befolyásolásáról, demoralizálta a támogatóit, és pár hónapra a támogatottsága is visszaesett. Ha a demokrata ellenzéki pártok szavazói bojkottálják a küszöbön­álló EU-ellenes népszavazást, akkor csak átadják a terepet a rendszer propagandistáinak és híveinek, és lemondanak arról, hogy megjelenítsék az unióbarát Magyarország hangját. Ebben az esetben csak a Fidesz és a Jobbik álláspontja fogja meghatározni a magyar közbeszédet. Rá­adásul nemcsak a népszavazás eredménye, de
az arányai is fontosak lesznek, amikor Orbánék Brüsszelt zsarolják, s amikor Brüsszelben azt mérlegelik, mennyi energiát érdemes fektetni Magyarország bent tartásába. Mi, liberálisok felelősséget érzünk abban a tekintetben, hogy a népszavazáson meg kell fogalmazni az európai, szabad Magyarország hangját is, amely igent mond hazánk uniós tagságára és az EU megerősítésére, míg egyszerre utasítja el a kilépési terveket és a menekültellenes hisztériakeltést – bármennyire hatékonynak is bizonyult ez utóbbi az elmúlt másfél évben. Ez a jó válasz egy rossz kérdésre.

A szerző a Magyar Liberális Párt elnöke 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.