Rendszerelmélet-óra. A 9. osztályosoknak érdemes tanítani ezt az új tantárgyat. Tanulják meg, hogy egyetlen rendszerelem megváltoztatása a rendszeregészben idéz elő változásokat (vagy igényel változtatásokat).
Drámaóra. A „hübrisz” fogalma. Az antik tragédiaelmélet kulcseleme: a tragikus végre „ítélt” hős túlbecsüli, túlméretezi erényeit, s bukásának, erényei visszájára fordulásának ez a mértéktelenség lesz oka.
Matematikaóra (ismétlés). Mennyi 3+3+3? És 4+5? És 5+4? És 8+1? És mennyi 3-1? 4-1? 5-1?
Fakultatív lengyelnyelv-óra. Hoffmann Rózsa tanulónak, aki nem restellte a sajtóban nyilatkozni, hogy nem ismeri „részletesen” a lengyel mintát, amelyről annyit érdemes tudni (még egy bukott államtitkárnak is), hogy az előző PISA-felmérés rossz eredményei miatt végrehajtott átfogó – tetszettek olvasni?: átfogó! – átalakítások után fél évtized alatt ugrásszerű javulás mutatkozott több tekintetben, s a beavatkozások egyike az alapfokú oktatás egy évvel való kiterjesztése volt.
Fakultatív önismeretóra. Egyes ellenzéki telefonálók számára, akik – pl. klubrádiós szavazáson – elsöprő túlsúllyal (több mint négyötöddel ) elutasították a 9. évfolyamot, az általános alapfokú képzés expanzióját – csak azért, mert a Fidesz javasolta. (Tudták-e vagy sem, hogy aznap este maga a miniszterelnök elhatárolódik frakcióvezetője hirtelen (?), bár biztosra ígért javaslatától: mondván, hogy „ez erős javaslat, hosszú idő kell a diákok, szülők, pedagógusok támogatásának megszerzéséhez”. Lám, egyszerre csak mérlegelési szempont lesz – jóformán először a NER történetében –, hogy az intézkedésben érintettek véleményét komolyan kell venni.
Hogy is van ez?
A közoktatás expanziója – azaz kiszélesedése a benne részesedők mértékét és életkorát tekintve –régi követelése a pedagógiai progressziónak, az európai felzárkózás komoly híveinek. Ők voltak azok, akik tiltakoztak a tankötelezettség határának leszállítása, a szakiskolai tanterveknek a tanoncoktatás múltbeli képét idéző drasztikus „lebutítása”, az érettségihez jutók és a felsőoktatásba belépők számának leszorítása ellen. Ők voltak, akik a „munkaalap” mellett (avagy előtt) a „tudásalapot” hangsúlyozták. Írásaikban, nyilatkozataikban, utcai hangosbeszélőkön. S most ők kiáltanak „megálljt” a 9. évfolyamnak?
Gyorsan kiderült, hogy alighanem blöff volt az egész javaslat, a számtalan kapkodó rögtönzés egyike. Bár ezekből a rögtönzésekből mégis mennyi megvalósult! Az aggodalom tehát nem múlt el!
Az expanziótól félne a szakma? Ez ellentmondana minden eddigi állásfoglalásának. A szakma tudja, hogy átalakításra van szükség. Először is el kell takarítani azt a bomló kolosszustetemet, amely rátelepült az iskolák, óvodák, kollégiumok világára – bürokratikus irányítással, fenyegető felügyelettel, buta tantervekkel és tankönyvekkel, akadozó finanszírozással, gyanús beszállítókkal, elszakított társadalmi kapcsolatokkal, ájtatos szegregációval, diszfunkciós képzésekkel, tapintatlan beavatkozásokkal stb.
De a szakma tudja, hogy a rendszerszerű átalakítás nem napi intézkedéseket, nem szavazatgyárat igényel, hanem stratégiai gondolkodást és dialógusok sorozatát. (Bizony, „a diákok, szülők, pedagógusok támogatásának megnyerését”. Is.) A pedagógusszakma azt szeretné régóta. Nevezzük bár „a” szakmát Hálózat a Tanszabadságértnak, Agóra Kerekasztalnak, Hívatlanul csoportnak, Eötvös József Társaságnak, Magyar Pedagógiai Társaságnak, a tanári szobák mélyén megnyilvánuló, nevüket elhallgatni kérőknek, avagy – minden korábbi aggodalmunk ellenére – a kritikai attitűdöt mutató Nemzeti Pedagógus Karnak.
A 9. évfolyam kérdése az aktuális – mostanában persze gyakran csak percekig érvényes – miniszterelnöki döntés nyomán lekerült a napirendről.
De nem kerülhet le onnan a közoktatás modernizációjának alapos és széles körű végiggondolása. A fent emlegetett romeltakarítás után – írnám. De mégsem írom, mert a rendszerszerű gondolkodásnak az is része, hogy a tervezett, vágyott romeltakarítást is csak értelmes és átlátható jövőkép mellett lehet elvégezni.
Ehhez ajánlom magunkat.
A szerző a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
