A magyar–szerb határon épülő fal egyetlen hozadékáról tudunk pillanatnyilag: megsokszorozódott azoknak az „illegális migránsoknak” a száma, akik még az utolsó pillanatban, a kerítés létrejötte előtt beszivárognak hozzánk. Merthogy idővel nehezebb lesz, ha nem épp lehetetlen. Ezzel szeretnék egy téveszmét eloszlatni: azokban az országokban, ahonnan a Balkánon át mihozzánk jönnek (illetve innen akarnak továbbmenni nyugat felé), nem tegnapról mára lett rosszabb a helyzet; ahol polgárháborúval elegy törzsi/vallási háború folyt, ott tovább folyik, napi rendszerességgel folyik az öldöklés, követik egymást öngyilkos merényletek, robbantások. Egyszóval „a helyzet nem fokozódott”, maradt, ami volt. Nincs új ok.
Mindazonáltal valóban súlyos teher az Orbán-kormányon a beszivárgók átmenetinek szánt befogadása is, bár messze nem akkora, mint amennyibe a kerítés és az átmeneti szállások létesítése kerül. Ennyiből több tízezer embert „úri módon” eltarthatnánk akár évekig. Sőt, horribile dictu, megkísérelhetnénk integrálni őket – ha Orbánék nem Magyarország elveszejtésével, identitásának föladásával riogatnák a jónépet. (Ausztria a délszláv polgárháború idején több tízezer bosnyák menekültet fogadott be, ők az elmúlt bő két évtizedben beépültek az osztrák társadalomba.)
Mi azonban ezektől a tízezrektől szabadulni akarunk, „visszapaterolni” őket oda, ahonnan jöttek, vagy abba az uniós országba, ahol elsőként jegyzékbe vetették magukat. És itt jön a képbe „a fal” (kerítés). Semmi bajunk nem volt a migránsokkal addig, amíg tudtuk, hogy csak tranzitálni akarnak. Ahogyan a görög–macedón–szerb vagy a bolgár–szerb útvonalon. Jól megvoltunk azzal, hogy az egyik ország lökdösi át a másikba a migránsokat, olykor még segít is nekik, csak nehogy nála maradjanak. Tudtuk, itt nem maradnak, hiszen se rokon, se munkahely. A baj akkor ütött be, amikor az osztrákok és a németek, akik addig csöndben tudomásul vették a tranzitálást, ilyen vagy olyan okoknál fogva több tízezer migráns visszatelepítésével kezdtek el fenyegetőzni. Akkor fölfedeztük, hogy amiképp ezek az emberek eddig se kellettek nekünk, ezután se fognak, viszont a nyakunkon maradhatnak.
