galéria megtekintése

A képlet ára

7 komment


Tamás Ervin

Mostanában korrupciós és más, nem kis politikai célzatossággal megspékelt ügyekben születik olyan ítélet, amely nem felel meg a sokszor készakarva felkorbácsolt várakozásnak. Így volt ez legutóbb Hagyó Miklós perében, és most a vörösiszap-katasztrófa vádlottjainak felmentésekor. Sokan gyanakszanak ilyenkor hátsó szándékra, színjátékra, az elit kulisszák mögötti lepacsizására. A laikusok jogérzéke azonban csapnivaló, az érintettek pedig váltig ragaszkodnak ártatlanságukhoz, egyesek plasztikusan vallanak az előzetesben töltött idő embert próbáló hónapjairól.

Anélkül, hogy felkészültség híján belemennénk abba, hogy enyhén ítélkeznek-e a bíróságok, vagy ártatlanok Canossa-járásával van dolgunk – érdemes inkább arra figyelnünk, hogy a bírók elé ezekben az ügyekben rendre hézagos nyomozati anyagok, félkész vádiratok kerülnek. Ahogy nem hiszek a dicsekvő eredményességi statisztikáknak, úgy a hibákat sem egyszerűsíteném le arra, hogy milyen fondorlatos húzások, alkuk köttetnek a kihallgatói szobákban, amik végén azután visszavont tanúvallomások döntik romba a sajtó számára korábban feltálalt, precízen adagolt történeteket. A rohamtempót hamar döcögőssé tesz egy-egy elhúzódó per, netán újratárgyalás.

A politika ebben a szférában is a pillanatnyi kamatra figyel, s nem érdekli a tőke, amit megcsapol. Bizalmi tőkének hívják és drágán mérik. Elveszteni könnyű, visszaszerezni nehéz. Ezekben az ügyekben valamennyi szereplő veszít. Azért, mert újra és újra elvarratlan szálakba ütközünk, a látvány és a látszat labirintusában kódorogva minden viszonylagossá válik, így a tanulságok legalább olyan szomorúak, mint maguk a történetek.

 

Már-már annak sincs igazán jelentősége, hogy valaki bűnös-e vagy ártatlan – a vajmennyiség a fülek mögött belepi egész politikai kultúránkat, fertőzi a közéletet. Közben mendemondákból tele a padlás. Időnként azt sem lehet szétszálazni, hogy a tapasztalat hiánya vagy a tisztánlátást elhomályosító karriervágy termel aktákat, amelyek részben, vagy mindenestül elvéreznek.

Igaz, politikai kampányok idején jó szolgálatot tesznek, múlhatatlan érdemük, hogy maradandó jelzős szerkezeteket ragasztanak egymásra az ellenfelek, csak elfeledkeznek róla, hogy ezek hatása úgy terül szét, mint a guanó – és a „politikai holtidőben" a nagyérdemű szédelegve tekint körül a meghurcoltak, avagy a slampos vagy rossz irányban kutakodó gyanúsítással vakvágányra vitt ügyek és a jó ügyvéddel felszerelkezett szemfényvesztők seregén.

A legfurcsább, hogy mintha mindenki megkönnyebbülten sóhajtana fel ilyenkor. A történetek elejétől a végéig rózsaszínbe öltöztethetők, hiszen ameddig szükség volt rá, eláztatták az ellenfelet, szépen összeállt minden, s mire mégis szétesett, eredeti funkciója annyiban változott, hogy holtában azt bizonyítja: független a magyar igazságszolgáltatás.

Tény, hogy a maguk módján ezek is kirakatperek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.