Ma az ellenzék legütőképesebb alakja Juhász Péter. Lehet rá azt mondani, hogy szerencséjére olyan fába vágta a fejszéjét, amelyen annyi a gally, hogy beosztással élve jó sokáig kitart, míg fölaprítja – és ez most már az erdő többi tölgyét is láthatóan zavarja. Bizonyára kapóra jött neki az, hogy már nemcsak korlátozott számú médiafogyasztóhoz jut el az ellenzéki sajtón keresztül, hanem az RTL is fölkapta a híreit.
Az is valószínű, hogy mint régebben Hagyó Miklós esetében arról az oldalról, most a Fidesz háza tájáról is szivárogtathatnak. Valakik móresre akarják tanítani a belvárosi beltenyészetet, a leköszönt polgármesterrel az élen, ahol a mutyik – úgy tűnik – pártról pártra öröklődnek. Mert az jól látható, hogy ebben az ügyben a szocialisták kezdettől fogva úgy viselkednek, mintha tojáson lépdelnének. Lipótvárosban hosszú fejlődéstörténete lehet a lakás- és üzlethelyiség-gazdálkodásnak.
Juhász ellenzéki kollégái bizonyára úgy vélik: „Péter ezzel csinálta meg magát. Bokszerkutya módjára nem engedi ki szájából a falatot.” Én viszont azt állítom, hogy közéleti felbukkanása óta kitartóan figyelt, változott, érett, és senki ne nyugtassa magát azzal, hogy elég ehhez rárajtolni egy panamára. Volt részünk elég leleplezésben, politikus mégsem termett általa. Az, hogy Juhász Péter izgalmas figura, rögtön lehetett látni. Kezdetben több kára származott ebből, mint haszna, legszívesebben túladtak volna rajta partnerei is, ha szervezetére, a Millára nem lett volna akkora szüksége a nehezen alakuló formációnak.
