Recep Tayyip Erdogan szabadon választott török államfő a posztján marad, Binali Yildirim demokratikus felhatalmazással rendelkező kormánya a helyén van. Ennyi jó hírt lehet kicsiholni a július 15-én éjjel megindított törökországi katonai puccs után.
Hogy Erdogan az utóbbi években visszaélt-e a választói támogatásával, hogy egyeduralmat épít-e ki a kemalista államformát rombolva, arról lehet vitatkozni. Szó szerint vitatkozni lehet, de lőni nem. A török hadsereg puccsot tervező egységei a demokráciára, az emberi jogokra és a korrupció elleni harcra hivatkozva kísérelték meg átvenni a hatalmat. Saját definíciójuk szerint is egy politikai vitát próbáltak tehát a fegyver erejével eldönteni. A puccs azonban megengedhetetlen. Bukásuk mindannyiunk számára fontos.
Sajnos, maga a kísérlet elég ahhoz, hogy Törökország számára hatalmas károkat okozzon. Igen, baj van az ankarai vezetés demokráciafelfogásával, lábbal tiporják az emberi és kisebbségi jogokat, a sajtó- és vallásszabadságot, közben csak akkor nem kiáltanak az égig a korrupciós botrányok, ha Lánczi András nagyvonalúságával ezt betudjuk Erdogan politikai rendszerének. Mindezekről vitatkozni kellene egy olyan közegben, ahol eddig is börtönnel fenyegették a kritikus értelmiségieket és a közösségi média korlátozásán dolgoznak.
