Kevesen figyeltek fel arra, hogy a Jobbik vezetői az MSZP népszavazási kezdeményezésének verőlegények általi megzavarását az „elmúlt huszonhat év legbotrányosabb esetének, mélypontjának" nevezték. Még vizsgálóbizottság felállítását is kezdeményezték a botrány hátterének feltárására, az összes demokratikus ellenzéki párt bevonásával. Ez a döntés feltehetőleg nem könnyen született meg, hiszen a szélsőjobboldali hírportálokon mind a mai napig gúnyos, gyűlölködő bejegyzések kommentálják a szocialisták „felsülését". Vona Gábor és értelmesebb társai azonban felismerték, hogy a Fidesz erőszakos akciója a többpártrendszert veszélyezteti, és már a Jobbik sem számíthat irgalomra. Sőt míg a demokratikus ellenzék talán bízhat abban, hogy teljes felszámolása kiváltaná a nyugati demokráciák tiltakozását, a Jobbik betiltása akár még elismerést is hozhatna részükről Orbán Viktornak.
Vidéki szocialista aktivistáktól gyakran hallom, hogy a helyi önkormányzatokban a fideszesek sokkal ellenszenvesebbek, arrogánsabbak, mint a jobbikosok. Ezt persze nyilvánosan nem szívesen ismerik el. De az ózdi és a salgótarjáni választás azt mutatja, hogy a Fidesz vérforraló agresszivitása miatt a baloldali és a jobbikos szimpatizánsok között is van átszavazási hajlandóság. Észak-Magyarországon a Jobbik a csalódott szocialista szavazók átcsábításával erősödött meg, és a salgótarjáni eredmény az első jelzés, hogy ez a folyamat visszafordítható. Aligha kell részleteznem, hogy az esetleges kormányváltás szempontjából milyen fontos az egykori szocialista szavazók (és azóta felnőtt gyermekeik) visszahódítása az MSZP táborába.
Egy francia mondás szerint nem a fasisztákra szavazó munkásokra kell haragudni, hanem azokra a szocialista politikusokra, akik miatt a baloldal helyett a fasisztákra szavaznak. A Jobbik szavazóinak, aktivistáinak egy része betegesen gyűlölködő rasszista. Az ő átcsábításukra, megnyerésükre nem szabad törekedni, de nem is érdemes, hiszen a zsidók, a cigányok, az idegenek mellett a baloldalt és a demokráciát is gyűlölik.
